A magyar bor magyar hangja

Amikor egy-egy podcast elkészül, akkor azt úgy szoktam az Önök figyelmébe ajánlani, hogy számba veszem az adás alatt általam feltett kérdéseket. Innen közelítve ez most egy rövid és tömör ajánló lesz. Kis túlzással élve, most annyi történt, hogy megkérdeztem Prisztóka Tibor (Nyúl) borászunkat, hogy mi történik a szőlőben és a pincében március illetve április hónapokban. Erre ő vett egy nagy levegőt - és elmondta. :-)

Pár hónapja lengettem be, hogy a Vayi Borászat, azaz Dr. Ungváry Krisztián borai (újra) elérhetőek lesznek a kínálatunkban. Ehhez egyből mellékeltem is Krisztiánnal kapcsolatban egy Wikipedia bejegyzést, mert abból a tapasztalatomból indultam ki, hogy Önök között rengetegen vannak, akik nem csak egy-egy bort keresnek, amikor terméket választanak, hanem egy-egy történetet is, ha úgy tetszik: magát a borászt. Krisztiánt pedig nem kell félteni – nem egyszer volt, hogy a hírek róla szóltak. Ezt a képet árnyaltuk mi most ebben a podcastban, de természetesen a borok összefüggésében. Néhány gondolat, amelyet a podcastban feszegettünk:

A kadarka régen az egri borvidék meghatározó fajtája volt, mára viszont jó, ha 36 hektár Kadarkát termő terület van. Kevesen tudják, hogy sokoldalúságát tekintve a kadarka egy nagyon univerzális fajta, ebből a szőlőtípusból szinte minden készíthető, fehér bor, pezsgő, rozé, siller (erről bővebben is beszélünk az adásban), és vörösek is!

Nagyon elgondolkoztató, ahogyan Misi az alapborokkal kapcsolatban megnyilatkozik – árulkodó, hogy úgy nevezi a belépő bort, hogy: folyékony névjegykártya! Ettől a kérdéstől indulunk ebben a podcastban, de sok egyéb kérdésig (válaszig?) is eljutunk!

Azt hiszem nem árulok el nagy titkot, ha előrebocsátom: a borász életében bár munkás lehet, de azért ez egy kicsit talán nyugodtabb időszak. Tánczos Zoli esetében (és általában a természetes borkészítéssel foglalkozó borászok esetében) a pincemunkák ilyenkor még visszafogottabbak, már csak azért is, mert technológiai beavatkozások nélkül a bor ilyenkor még egyszerűen nincs olyan állapotban, hogy érdemben közeledhessen a fogyasztó pohara felé. A technológiai borászatokban merőben más a helyzet, ott a borok egy része ilyenkor már palackozásra is kerül. Hogy a természetes bor esetében mi mindennek kell még történnie ezidáig, és főleg, hogy miért tart sokkal tovább, mint a technológiai borászatok esetében? - többek között erről is beszél a podcastban Zoli, tartson velünk!

Nem lelőve a poént, azt előre bocsájtom a podcast epizódból, hogy szerintem a legtöbb borfogyasztó a félédes boroktól indul, aztán meggyőzik, hogy a száraz az igazi, és vannak akik, na hova is jutnak vissza? Természetesen a félédesekhez, félszárazokhoz. Itt a kedvenc hasonlatom, hogy kik is fogják 10 óra 10 percnél az autó kormányát? A kezdő vezetők, meg a Niki Lauda. Miért is érvelek ennyire a maradékcukros borok mellett? A podcastból kiderül!

Németh Ágnessel és Tóth István beszélgettem a Kohári Pincészettől. Ismét egy borral kezdtünk - a természetes módon született Tiszta lap adta az apropót. A természetes édes vörös nagyon nehéz műfaj, olyannyira, hogy ha még a csillagok megfelelő együttállása során meg is születhetne, sok esetben maguk a borászok azok, akik nem vállalják fel. Méghozzá azért nem, mert a közízlést olyannyira elhangolták az olcsó, manipulált édes vörösek, hogy a borhoz kicsit is jobban értő fogyasztók alapesetben ott vesztik el az érdeklődésüket, hogy meghallják az a két szót egymás után, hogy: édes vörös. Szóval erről a borról, és a születésének rögös útjáról beszélgettünk. Itt jegyzem meg, hogy tavaly év végén a webshopban, egyébként az volt az egyik olyan bor, amelyik "nagyon nagyot ment". Nyilván ebben igen nagy szerepe volt az ünnepi készülődés mellett annak is, hogy a mi fogyasztóink jellemzően nem az átlag borfogyasztót reprezentálják. A bor után István személyes pályája, filozófiája lett a témánk, itt a lényeg nagyon egyszerű, én csak túlmagyarázni tudnám, nem teszem. István azt vallja, hogy: Nekem könnyebb volt magamba fogadnom azt, hogy a szőlőben dől el minden, így születnek az igazán nagy borok. A filozófia roppant egyszerű: a szőlő az első. Szerintem érdekes, elgondolkoztató beszélgetés alakult ki, de ezt inkább döntse el Ön! Jó szórakozást a podcast-hoz! A magyar bor magyar hangja címet viselő podcast elérhetősége: https://a-magyar-bor-magyar-hangja.hu/

Kúcs Gyulával azzal kezdtük a beszélgetést, hogy mi történik a szőlőben januárban, illetve a borász életében. A beszélgetésben szót ejtettünk még a hidegkezelés lényegéről, a borkőről, a metaborkósavról, hogy aki használja az mire is használja ezt az anyagot. Innen vettünk egy nagy kanyart, és beszélgettünk még egy kicsit arról, hogy mi történik akkor, ha az ültetvény és a pince nem egymás közvetlen közelében vannak, és a záró kérdésem Gyulához: mi a véleménye a gépi szüretről? Mondjuk a beszélgetés során számomra az is igencsak érdekes fordulat volt, amikor Zoli úgy kezdte a gondolatot, hogy "én alapvetően a szürkebarátot úgy tudtam, hogy nem szeretem" - szerintem joggal vetődik fel ilyenkor az emberben a kérdés, hogy "akkor meg miért...?" - természetesen nem hagyjuk megválaszolatlanul a kérdést! És jöjjön az a téma, amire mindenképpen szerettem volna egy kis reflektorfényt irányítani - ez pedig nem más, mint egy nagyon ritka fajta szőlő - a Zengő. Zoli azon nagyon-nagyon kevés borászok egyike, aki ezzel az igazán különleges fajtával rendelkezik. Szóval a Zengőről is beszéltünk egy kicsit. Hallgassák - Nagy Szeretettel!

Ebben a podcastban Tánczos Zolival beszélgettem, olyasmikről, hogy valaki, aki  az informatika területén dolgozik, hogyan jut el odáig, hogy elkezdjen borászkodni, ráadásul rögtön a természetes módon készülő borok világra segítésébe vágjon bele? Mondjuk a beszélgetés során számomra az is igencsak érdekes fordulat volt, amikor Zoli úgy kezdte a gondolatot, hogy "én alapvetően a szürkebarátot úgy tudtam, hogy nem szeretem" - szerintem joggal vetődik fel ilyenkor az emberben a kérdés, hogy "akkor meg miért...?" - természetesen nem hagyjuk megválaszolatlanul a kérdést! És jöjjön az a téma, amire mindenképpen szerettem volna egy kis reflektorfényt irányítani - ez pedig nem más, mint egy nagyon ritka fajta szőlő - a Zengő. Zoli azon nagyon-nagyon kevés borászok egyike, aki ezzel az igazán különleges fajtával rendelkezik. Szóval a Zengőről is beszéltünk egy kicsit. Hallgassák - Nagy Szeretettel!

Borászunkkal - Kúcs Gyulával beszélgettünk az útjáról, pályájának főbb állomásairól, és persze most sem hagytuk ki, hogy az egyik borról egy kicsit részletesebben is elmélkedjünk. Ezúttal Gyula egyik Chardonnay-ja került terítékre - természetesen naturális szellemben, és Nagy Szeretettel! :-)