Képtelen Krónika

Ezúttal - hallgatói javaslatra - Mazur készült fel egy kicsit lehúzó, de nagyon érdekes témával. Egy olyan emberről mesélt, aki sokat tett azért, hogy a Föld rosszabb hely legyen, ráadásul ezt részben tudatosan tette. Nyilván nem egyedül dolgozott, de ma mégis leginkább az ő nevéhez kötjük az autók és a hűtőszekrények mérgeit. Na, ő Thomas Midgley Jr., akinek szerencsére azért volt egy nagy hatású kritikusa is. És persze a "lehúzó" jelzőt amolyan KK-s értelemben értjük: a folyamatos röhögcsélés azért biztosított, pláne ha Mazur menet közben szerkeszti saját magát.

Kipróbálunk egy új dolgot, hátha van értelme: publikálunk pár részletet a kizárólag patrónusoknak szánt adásokból. Volt ugye tavaly Képtelen Krónika Breaking néven egy kísérletünk, amiben régi sajtószemlékkel szórakoztattuk egymást és talán benneteket is. Azóta készült ebből a formátumból még pár adás, amit csak a támogatóink hallhattak. Úgy gondoltuk, egy kis kedvcsinálót összevágunk ezekből KK Demo néven, amolyan önreklámként. Szóval ez itt most a KK Breaking 2-3-4-5-ből kb. 10-10 perc, reméljük, tetszeni fog. És nyilván örülünk, ha ezzel sikerül bárkit a patreon.com/keptelenkronika oldal felé irányítanunk, de az is tök oké, ha csak élvezitek a belehallgatást az exkluzív kontentbe. (A patrónusoknak amúgy a héten kiment a hatodik Breaking is.)

Van az úgy, hogy az embernek kicsit elege lesz a kvantum-színdinamika és a skaláris bileptonok világából és nekiáll megkeresni az igazit. És meg is találja, nem is akárkit. Grath az eddigi leghosszabb Mininkben (Pötinkben) egy tanulságos emberi történetet hozott arról, hogy a szívnek nem lehet parancsolni, még akkor sem, ha az emberiség egy százalékába tartozol, akármilyen szempontból is. Készüljetek a könnyekre! (Tetováltakra is.)

Mazur kitágította az általában történelminek nevezett podcastunk kereteit és engedve egy jó sztori hívásának egy még élő emberről mesélt. Steven Seagalról, aki lehet, hogy a legtöbb hallgatónak csak egy pocsék színész, esetleg az aikido láncos kutyája, de ennél jóval színesebb személyiség. És hogy melyik ez a szín, az is kiderül az adásban. Ami egyébként talán rekord a történetünkben, hiszen majdnem elértük a három órát – nem véletlenül.

Grath szokása szerint olyan témát hozott, amivel egyszerre nevettetett és ríkatott meg minket. Mi történik, amikor a világ egyik legnagyobb városa egyszerre csodálkozik rá a tömény szeszesitalokra és ugyanebben a pillanatban a király engedélyt ad arra, hogy bárki, ellenőrzés nélkül készíthessen otthon ilyen italokat? Pontosan az történik, amit gondolnátok, igen. Illetve még pár olyan dolog is, amire biztosan nem gondolnátok, például a gint árusító macskadombormű. Szóval London érdekes hely volt a XVIII. század első felében. (Mazur hangja kb. a tizedik perc után pár percig egy távoli dobozból szól, ezért elnézést kérünk és semmiképpen nem azért történt ez, mert Mazur felvétel közben véletlenül kikapcsolta a mikrofonját.)

Tudjátok, hogy a Képtelen Krónika podcastban szeretjük a jó verseket. Csak egy valamit szeretünk még jobban: a rossz verseket. Vagy hát, "szeretjük", értitek. A témában megkerülhetetlen kópé Hazafi Veray János, és Stöki nem is kerülte meg, sűrű versidézetekkel adta meg a módját a megemlékezésnek. Hogy dőlne rá az iparcsarnok!

Ezúttal Grath állított be újabb figurát a kópépanoptikumba, méghozzá egy amerikait, aki utcagyerekből valami sokkal több lett, például a Bowery Kiplingje, bármit is jelentsen ez. Érzelmi hullámvasút New York egyik szegénynegyedében, egy különös és megindító "egyszer fent, egyszer lent" élettörténet. (Mivel Grathről van szó, azért sejthető, hogy inkább lent.)

Először is, elnézést kérünk. Nem tudjuk már utólag, mit kevertünk egymás italába, de Grath szép hajós témája vállalhatatlanul éretlen, fiúkoleszos viccelődésbe fulladt. Reméljük, ennek ellenére / ezzel együtt / éppen ezért tetszeni fog, mert tényleg jó kis téma: egy nagyszerű hajó, ami talán kevésbé nagyszerű embereket szállított, legalábbis a tűzföldi őslakosok véleménye valószínűleg nem volt egyöntetűen pozitív. És azt tudtátok, hogy Charles Darwin, a neves tudós mindent, de tényleg, MINDENT megevett?

Rulettkirálynak hívták a háta mögött az új fiút, ki Monte Carlóba költözött. Avagy Stöki újabb magyar kópét hozott nektek a dualizmusból, aki igazi szerencselovag volt, amennyiben kaszinók - legális! - fosztogatásából élt. A háttérben meghúzódó Krúdy-szálon már nem is kell meglepődni, de az adás okot adott bizonyos Rejtő-idézetekre is.

2024. május 7-én élő felvételt szerveztünk a Lurdy Ház egyik mozitermében, kb. 230 néző előtt. Ennek a felvételnek a minimálisan vágott verziója hallható az adásban. Először Grath mesélt egy népi hőssé vált walesi kabalafiguráról, majd Mazur tartott reklámszünetet amúgy KK Breaking módjára, aztán Stöki mondott egy KK Minire való szöveget egy magyar származású hamisítóról, végül Mazur tért vissza több mint százéves viccekkel. A tervezett műsor végén volt pár kérdés a közönségből, néhányat bevágtunk az adásba. A moziterem adottságait kihasználva vizuálisan is szerettünk volna adni valamit a közönségnek, ezért képek kísérték a felvételt, ezeket itt lehet megcsodálni. De reményeink szerint a szöveg képek nélkül is szórakoztató.

Tovább épül a Képtelen Krónika Cinematic Universe (KKCU). Stöki ezúttal a Thaisz Elek-korszak egyik legendás kurtizánjáról mesélt, akiről Krúdy Gyula is írt. Krúdy is előkerült már például Zubovics Fedornál, de ezúttal nemcsak krónikás, hanem mellékszereplő is a történetben. Ismerkedjetek meg hát Pilisy Rózával, aki sokkal több volt luxusprostituáltnál: író volt, mecénás, a dualizmusbeli társasági élet szociometriai csomópontja és nem utolsósorban múzsa. (Vigyázat, Grath szóviccelő kedvében volt!)

Grath szép hosszú adásban mutatta be annak az embernek az életét, aki minden elől meghátrált. Avagy egy önjelölt mutatványos retrográd menetelése a nagy gazdasági világválság idején, amikor már a póznán ücsörgés és az orral mogyorózás sem elég.

Az egyik legjobban sikerült adásunk az 1904-es olimpiáról szólt. De milyen "olimpiák" voltak az első modern olimpiák előtt? Majdnem olyan jók, mint az 1904-es, köztük egy magyar sportverseny, amit egy szent őrült szervezett, vasból öntött diszkosszal.

Mazur belelkesedett az előző adáson és belevetette magát a "nők két keréken" témába. A sok érdekesség közül, amit talált, kiemelkedett Bessie Stringfield sztorija, aki nő volt, fekete volt, de egyik sem tántorította őt el attól, hogy motorral bejárja Amerikát. Nem is egyszer.

Grath nőnapra időzített egy olyan adást, amitől férfiak és nők egyaránt kellemetlenül érzik majd magukat. Hogyan válhat meghatározóvá egy ókori eredetű, ordas nagy hülyeség még a XIX. században is? Mit ér a nyereg, ha oldal? Szabad-e egy nőnek azt mondani, hogy canga? Súlyos kérdések súlyos válaszokkal.

Az adás, amiben végképp értelmét veszti a nómenklatúránk: Grath olyan Minit rittyentett, hogy majdnem másfél órás lett. Rátromfolt a Moving Dayre egy Pope Dayjel, ami még mindenféle dayekhez köthető, de nem lőjük le a poént (mint ahogy azt Mazur tette az adásban). Boston vs. pápa, avagy VIII. Henrik kavarásának hullámai száz évvel később Amerikáig elértek.

Grath újabb bálványt dönt a porba, ezúttal egy csillagászt, aki korának mérési csúcstechnikájával tett korszakalkotó felfedezéseket. Csak hát emellett volt az az ügye a jávorszarvassal és a fehér törpét sem csak égitestként ismerte. További furcsaságok az adásban, amit Grath nagy szaGértelemmel prezentált.

Budapest mint modern főváros a XIX. század második felében nagyon gyorsan vált európai szinten is fontos központtá. Azonban ezeknek az évtizedeknek volt egy sötét oldala, nem túlzás azt állítani, hogy Budapest bűnben fogant. És ez nem kis részben az akkori rendőrfőkapitánynak volt köszönhető. De akkor miért nevezik ezt az időszakot "boldog békeidőknek"? Ennek járt utána Stöki.

Van az úgy, hogy az ember csak jót akar, de vagyonok hullanak az ölébe, legalábbis ezt állította a Jellinek-klán egyik tagja, aki Miskolcon csinált kiházasító egyletet. Ponzi előtt fél évszázaddal a magyarok már megtanították a világnak, hogy a "kapsz egy csomó pénzt a távoli jövőben, majd ha lesz még egy csomó hozzád hasonló balek és fizetnek" nem túl megbízható üzleti modell.

Ma este végre a sarkamra állok,mindhalálig az lesz, amit én akarok.Elég a sok okos véleményből,egyszer az anyarozsra hallgatok.Egy ilyen jobbágynak a főtéren a helye,ahol a sok beteg táncra hív.Táncolj, gyere, táncolj még!Ez a gyötrelmek éjszakája csak a miénk.Gyere, táncolj, gyere, táncolj még!Ne kérdezd soha senkitől, mit ettem én.

Mérgezett ruha, robbanó kagyló - a CIA igen változatos ötleteket dolgozott ki Fidel Castro meggyilkolására. Aztán a kivitelezésnél valahogy a kémfilm átment Kengyelfutó Gyalogkakukkba, mint az Mazur előadásából kiderül. Itt a második KK Mini (ami igazából kb. olyan hosszú, mint a legelső rendes KK adás volt).

Grath újabb bálványt döntöget, ezúttal a KFC alapítójáról mesélt el olyan dolgokat, amiket nem akartunk tudni, meg olyanokat, amiken nagyokat röhögtünk. Szóviccekben gazdag az adás, reméljük, ennek ellenére tetszeni fog.

Egy erős szépirodalmi nyitás után Stöki megint előrántott egy XX. századi pernahajdert. Jellinek Morton sztorijában az a legérdekesebb, hogy jó útra tért, és élete utolsó 20 évében hozta össze azt, amiért igazán érdemes ma emlékezni rá. Mi azért megpróbáltuk összerakni a korábbi éveit is.

Mazur legújabb témája sokáig élt és prosperált, mégpedig az általa létrehozott tévéműsorból. Gene Roddenberry, a Star Trek alkotója ugyanakkor nem volt mentes a kisstílű szokásoktól, és ahogy a nőkkel bánt, az is megemel ma egy-két szemöldököt. Már megint bálványt döntögetünk a KK-ban, pedig ennek az adásnak sem így indultunk neki. Mindegy, legalább nem volt klingon.

Grath perverz módon vonzódik a "nagy távolságot tettek meg, és közben nagyokat szívtak" témákhoz, lásd az 1904-es olimpiáról szóló adást, értekezését az 1908-as New York-Párizs autóversenyről vagy akár szóbeli kisdolgozatát az orosz balti flotta útjáról. Most olyan terepen folytatja a sort, ahova még nem merészkedett: a repülőben. Az 1927-es Dole Air Race egyszerre volt flúgos futam, tragédia, úttörő vállalkozás és ananászkonzerv-reklám. Rengeteg beszélnivalót adott, így meg is döntöttük az adáshosszrekordot, és először mentünk két óra fölé.

Új mellékszállal bővül a Képtelen Krónika médiaportfóliója. A KK  Breakingben régi napilapok lapszemléit fogjuk elkövetni, és ezt alapvetően a KK saját Patreon-támogatóinak szánt exkluzív tartalomnak szánjuk majd, amit azért néha mindenki megkap (mint például most ezt a pilotot). Merthogy tervezünk a közeljövőben a KK-ra valamilyen támogatási rendszert, aminek remélhetően  az lesz az eredménye, hogy rendszeresen és sűrűbben tudunk jelentkezni a podcasttel és hogy a KK kicsit jobban megáll a saját lábán. Az eddigi számozott nagy adások maradnak, nem veszünk semmit, inkább adni akarunk - ez a spinoff a plusz erőforrások és az ebből kieső plusz kontentek keresésének ékes példája akarna lenni. Szóval amíg gőzerővel vágódik a 26-os sorszámú normál KK (ami az eddigi leghosszabb adásunk lesz), itt a KK Breaking első adása, egy sok izgalommal összerakott pilot, a random kiválasztott 1906. szeptember 17-23-i hét legérdekesebb híreivel.  Írjátok meg, hogy tetszett, érdemes-e ebbe az irányba is elmennünk szerintetek - az a  felvétel alapján biztos, hogy mi rengeteget tudunk röhögni egy ilyen adás közben.

A huszonötödik - jubileumi! - adásban Stöki folytatta a magyar szélhámosokról, kalandorokról szóló sorozatát Strassnoff Ignáccal, aki az egyik legnagyobb svihák volt a dualizmusban.  Szia, uram, egy jó püspökség érdekel? Esetleg egy szép óra? Börtönbútorzat?

A Képtelen Krónika Nyűlüreg különkiadása, amiben Mazur meghúzta a guillotine-tól a leszúrt nácikon át a három mellbimbós Szarumánig vezető tengelyt. Témája ugyanis az aranypisztolyos Dooku gróf volt, azaz Christopher Lee, aki sokkal több volt egy sima hollywoodi sztárnál. De hogy jön ide a Hétszünyű Kapanyányimonyók?

Idei első húsvétunkat Grath celebrálta, és rögtön nekiállt ledönteni egy bálványt. Frank Lloyd Wrightot az egyik legnagyobb hatású modern építészként ismeri az utókor, de a magánéletéről kevesen tudnak. A KK hallgatóinak most nincs kegyelem: tessék, ilyen dolgok történtek Wright körül.

Karácsony másnapjára még éppen elkészült egy új Képtelen Krónika-adás, a huszonkettedik, amiben Stöki egy olyan embert ráncigál ki a legendák ködéből, akinek mindenki hallotta a nevét (de kevesen tudják, mit művelt igazán). Bónusz incelezés és váratlan röhögőgörcs utalásokkal a távol-keleti popkultúrára.

Mazur komor témát hozott a 21. adásra, nehéz is volt elviccelni, de egy óriási meglepetés a végén mindenért kárpótolt. És nem mellesleg megtudtunk, hogy nem mindegy, milyen egy szenesláda. KRBN FRVR!

Egy egészen tragikus ütközetnek is lehet szórakoztató része, például az, ahogy az egyik küzdő fél a csata helyszínére jutott. Amatőr hibák, forrongó diplomácia és indokolatlan létszámban megjelenő trópusi állatok a Képtelen Krónika 20. adásában, amit Grath kommandíroz, sokkal profibban, mint egy-két orosz kapitány egy hadihajót.

Stöki folytatja a XIX-XX. századi kalandorok életét feldolgozó sorozatát, a Képtelen Krónika legújabb, húsvéti adásában. Olaj, arany, korona, Rottenbiller, hekkelés - ezek az epizód hívószavai, nem is beszélve a MAJOMról. Ja, és az adásban elhangzik egy szóvicc, amivel Mazur két vállra fektette Stökit.

Mazur papa egyenesen az űrbe vitt minket, mi meg tátott szájjal hallgattuk. Egy nagyfejű ember dicsérete, avagy mivel sikerült Amerikában megmenteni az átkozott 1968-as évet. Ezúttal talán kevesebb reakció volt, meg hosszabb előkészítés, de maga a sztori is szenzációs.

A Képtelen Krónika legújabb adásában megmutatjuk, hogyan kell országot csinálni (vagy inkább hogyan nem): szerepelj filmekben, aztán kattanj rá az ehető tengeri csigákra, majd vegyél sok szemetet, de spórolj minden máson. Na jó, egy fasza csizmát még vehetsz magadnak.

Volt idő - nem is olyan régen -, amikor a nem fehéreket kerítés mögött mutogatták a fehéreknek. Avagy vékony a határ a skanzen és a rasszista freak show között, és ezt a XIX. század végén Budapesten is meg lehetett tapasztalni. A Képtelen Krónika talán eddigi legkevésbé vicces adása, de reméljük, így is érdekesnek találjátok.

Az első világháború után a veteránokból lett ausztrál gazdáknak alaposan meggyűlt a bajuk az őshonos futómadarakkal. Nem csak emulátor, hogy az emu bátor, avagy mit ér a gépfegyver, ha 50 km/h-val rohangáló madarakra kell lőni vele?

Azok a csodálatos férfiak a Szibériát átszelő masináikkal, avagy az első igazán jelentős transzkontinentális autóverseny története.

És azt ismeritek, amikor a csillagász meg a nyelvész elmegy Norvégia leghidegebb csücskébe, és miközben obszervatóriumot épít, ismerős szavakat hall a helyi bennszülöttektől? Mindez a XVIII. század közepén, egy olyan vidéken, ahol halálos bűn volt jezsuitának lenni. Stöki dolgozta fel a podcast talán eddigi legbékésebb témáját, és ezzel új sorozat indul: a Képtelen Krónika Mini, hogy sűrűbben jelentkezhessünk új adásokkal.

Írt róla Krúdy és Gárdonyi, de ma valószínűleg inkább a Blikk címlapján fordulna meg rendszeresen. Már amikor nem robbantgatna valamelyik háborúban. Zubovics Fedor élete filmre kívánkozik.

Tarzan, Juan és Tony bemegy a kocsmába és rendel egy repülőt meg egy tengeralattjárót. Aztán bujkálnak mindenféle hárombetűs szervezetek meg a drogmaffia elől, de azért mindig megmarad nekik Oroszország.

Egy egészen hihetetlen szokás, ami több száz évig meghatározta New York életét, és ami új értelmet ad Eric Cartman nevének. Szeretnél évente költözni? Megoldható!

Ferenc József és a komornyikja beszélgetnek: - Miért van ez a rengeteg ember az utcán?- Labdarúgó-mérkőzésre gyülekeznek, felség.- Igen? És kik mérkőznek?- Ausztria-Magyarország, felség.- És ki lesz az ellenfél? Amikor mindez a csatatéren történik meg, az már kevésbé vicces, avagy ne piszkáld a bepálinkázott magyar huszárokat!

Van az úgy, hogy egy nőnek nincs iszonya az uszonyoktól. John C. Lilly munkássága és Margaret Howe Lovatt delfinkísérletei külön-külön is KK-adást érnének, hát még együtt.

Ha tisztességesen tagelnénk az adásokat, Grath harmadik témájánál valami ilyesmi lenne: sólyom, drog, kémkedés, CIA, Mexikó, Szovjetunió, balfaszok, Sean_Penn. Egészen elképesztő a Sólyon és a Hóember fedőnevű két amerikai fiatal története, amiből inkább nem is spoilerezek le semmit.

Stöki maradt a magyar vonatkozású témáknál, és jól öltözzetek fel, mert hideg helyre megyünk: Ferenc József-földre, ami az Északi-sark szomszédságában található, és ahova a XIX. században elvetődött egy hajónyi férfi az Osztrák-Magyar Monarchiából. De miért tették ezt, hogyan élték túl a viszontagságokat, és miért lett médiaháború a történetükből?

Mazur másodszorra a napilapok "kis színes" rovataiba illő témát hozott, de annyiban mindenképpen historikus jelentőségű, hogy az ismert történelemben nemigen akad pechesebb ember Frane Selaknál. Ugyanakkor szerencsés sem nagyon. Az ember, akinek elképesztő clickbait-címes cikkekből állt az élete, ráadásul itt élt a szomszédban.

Grath második alkalommal egy minden szempontból problémás és diszfunkcionális család több generációjával ismertetett meg bennünket. A Getty nevet viseli képügynökség, múzeum és egy volt olajcég is, de hírhedté vált egy különösen zsugori milliárdos és egy néhol kabaréba illő, mégis tragikus emberrablás révén is. Úgy látszik, a pénz tényleg nem boldogít.

A negyedik adásra megint én készültem fel, megint magyar vonatkozású témával. Ismerjétek meg György Józsefet, az MTK egykori birkózóját, akiből első világháborús hadifogoly lett, majd az afgán emír első számú fegyvermérnöke. Fényűzés és muszlim keménykedések Közel-Keleten, ahol a világháború után valahogy folyton más magyarokba botlott az ember.

A harmadik adásban Mazur hozott témát, egyenesen Dél-Amerikából - avagy ismerjétek meg Potosít, aminek a neve ma sokaknak nem mond semmit, de egykor a világ egyik legnagyobb, legvirágzóbb és leghalálosabb városa volt. Ezüst, higany és a periódusos rendszer egyéb elemei, továbbá természeti elemek a főszereplők, no meg keményen behegyilevegőzött spanyolok.

A második adásban Grath ásott az 1904-es olimpia körülményeinek mélyére. Politikai inkorrektség minden szinten, elcsalt sportszámok utáni tömegverekedések, kőhajigálás és bikaviadal, valamint rasszista "tudományos" kísérletek egy olyan korban, amikor a kötélhúzás még olimpiai versenyszám volt. Minden idők legfurcsább olimpiája volt a St. Louis-i 1904-es.

Az úgy kezdődött, hogy Grath és én elkezdtünk 2015-ben egy Checkpoint nevű videojátékos podcastet, ami meglepően sikeres lett. Ezen jól fellelkesültünk, és egyik visszatérő vendégünkkel, Mazurral elkezdtünk egy másik podcastet tervezgetni, ami akkor végül nem valósult meg, de pár adást felvettünk. Ez volt a Képtelen Krónika, egy történelmi témájú műsorka, koncepciójában a The Dollop című amerikai podcastét nyúlva (a dolloposok engedélyével). A felállás egyszerű: a háromból egy ember felkészül valamilyen kevésbé ismert, érdekes történelmi témával, a másik kettő pedig felkészületlenül kommentálja a sztorit, néha trollkodásba hajlóan. Az elkészült adások aztán csak nem hagytak nyugodni minket, ezért megvágtam őket, és a Checkpoint hallgatói karácsonyi bónuszként megkapták. Nem várt sikere lett ennek is, úgyhogy lettek újabb részek (eddig összesen nyolc adásnál járunk), és most ez a gyűjtőblog is elindul, ezentúl pedig megpróbálunk az évi 1-2 alkalomnál sokkal sűrűbben jelentkezni (havi egy adás jó lenne, de egyelőre nem merem megígérni ezt). Az első adás ifj. Nopcsa Ferenc báróról szólt, akiről én készültem fel. A kalandos sorsú tudós élete kémregénybe illik, máshol pedig szerelmi drámába - hihetetlen, hogy még nem készült róla film.