Dobszerda

" Továbbra is azon az állásponton vagyok, hogy nem megyek Magyarországra sem muzsikusi, sem magánemberi mivoltomban. Az eseményeket rendszeresen követem, híreket és újságot az internet segítségével állandóan olvasok, persze csak módjával, mert szeretnék néha zenével, irodalommal és egyéb szép és kellemes dolgokkal is foglalkozni"- vallja Schiff András, a világhírű zongoraművész, aki  2011-ben jelentette be, hogy amíg az Orbán-kormány hatalmon van, nem hangversenyezik Magyarországon. Ma sem lett  optimistább, de változatlanul hisz abban az értékrendszerben, amelyet - úgy látja - folyamatosan el akarnak pusztítani Magyarországon. A Budapesti Fesztiválzenekar turnéján Brahms D-moll zongoraversenyét játssza Bécsben, Erlangenben, Párizsban és Kölnben. A  bécsi koncertje előtti próbán sikerült beszélgetni vele. Ő volt a Dobszerda vendége.

Színházi- és filmszínész képzést indít a Jurányi Házban Bodó Viktor színész, rendező, aki az utóbbi időben német nyelvterületen működő színházakban rendez óriási sikerrel. A most induló független oktatási intézményben olyan képzést tervez, amelyben a film- és színházi színészmesterség egymásra épülő, egymást feltételező tudást ad, s amelynek fontos része a szakmai gyakorlat különböző alapelvek és struktúrák szerint működő alkotóközegekben. Bodón kívül tanít majd többek között Máté Gábor, Mácsai Pál, Székely Kriszta, Polgár Csaba és Miklauzic Bence is. A Dobszerda vendége  Bodó Viktor, akitől azt is megkérdeztük, ő is úgy érzi-e, hogy legsikeresebb rendezése a "Ledaráltakeltüntem" ma aktuálisabb, mint valaha.

A totalitárius rendszerekben a nyílt erőszak mellett a propaganda játszott meghatározó szerepet: a sajtó és a film mellett a könyvtáraknak is komoly feladatot szántak. A könyvtárak a kirekesztés klasszikus példáit mutatják: ez kiterjedt a könyvtárosokra, az állományra és az olvasókra is, s hogy milyen mértékű hatást gyakorolhatott a könyvtár-politika mind a sztálinizmus, mind a fasizmus idején kialakult közállapotokra, arról igen keveset tudhattunk egészen mostanáig, amíg meg nem jelent Sonnevend Péter könyvtárkutató tanulmánya Vörös és Barna címmel, melynek alcíme:  "Adalékok az európai diktatúrák könyvtárainak történetéhez (Szovjetunió, Német Birodalom, Magyar Népköztársaság)". A Dobszerda vendége Sonnevend Péter.

Nem kér és nem fogad el semmiféle támogatást a magyarországi kulturális költségvetésből, nem csak azért, mert nem is kapna, hanem mert esküszik, hogy a mai filmes világ a független filmeké, amelyekbe nem szól bele a hatalom. Hosszú évekig tartó belső vergődések és családi nehézségek után először színházi produkció sorozat, majd ebből egy majdnem tíz évet átölelő filmes trilógia született. Az első az Ernelláék Farkaséknál, majd a Kálmán nap és a legfrissebb az Egy százalék indián. A magyar közállapotokról, a fiatal szülők, a középkorú családok nehézségeiről és a kudarcos életek okairól ad Hajdu Szabolcs egészen  pontos látleletet, s arról a gyalázatos romlásról, amely az erkölcsi tartást, a közérzetet, a kapcsolatok minőségét és főleg a környezetünkhöz való viszonyainkat jellemzi. Hajdu Szabolcs, színész, film- és színházi rendező, tanár volt a Dobszerda vendége.

Itt élet - vagy ha akarom, úgy is mondhatom, hogy ítélet. A Katona Kamrában olyat tudunk meg a jónevű szerző, Jánosy Lajos és a jól ismert színházigazgató, rendező, Máté Gábor közös alkotásából, amiről azt hittük, eddig is pontosan tudtuk. Most azonban kiderül, hogy sokmindent nem vettünk észre, nem is érthettünk és csak utólag válik bizonyossá, hogy milyen volt a késő szocializmus, a Kádár kor utolsó évei, hogy mitől éreztük úgy, hogy sokszor nem kapunk levegőt, hogy miért nem tudtak az akkori későkamaszok felnőtté válni, hogy miféle bizonytalanságok , hazugságok, elhallgatások, a ki nem mondott ítéletek és a felszín alatt dübörgő, de elfojtott lázadások hogyan tették oly bonyolulttá a mindennapokat, az emberi viszonyokat, a szerelmet, a pályaválasztást, a jövő tervezést. A nagy felismerés revelációként hat a nézőre, s azt feltételezem, a darab készítőire is. Hogy így van-e, ezt is megkérdezem Máté Gábortól, aki utolsó hónapjait tölti igazgatóként a Katona József Színház élén, ahol az utóbbi időben kapott hideget, meleget. Ő volt a Dobszerda vendége

Néhány szociográfus, dokumentumfilmes, történész, újságíró, bírósági szakértő, bírók, ügyvédek, ügyészek és három tragikusan végződő - kulákok ellen zajló - per még élő szereplői a legújabb Závada regény hősei. Miközben a gyújtogatással vádolt gazdálkodók ügyében végzik késői nyomozásukat, hogy film készülhessen az ötvenes évek brutális eseményeiről,  saját életüket és korukat is megpróbálják megérteni a rendszerváltást megelőző  válságokkal és bizakodásokkal teli, kiszámíthatatlan időkben. A "Pernye és fű" című regény olvastán az író szakmai és magánéleti múltja is felsejlik. Hogy így van-e, ezt is megkérdeztük az adás vendégétől, Závada Páltól.

Interjúalany: Závada Pál író riporter: Váradi Júlia

Az isztriai partok mellett egy kicsi házból figyeli a tenger zúgását, a napfelkeltét és a napnyugtát, s közben alaposan végiggondolja az életét. Úgy dönt, ezt meg is kell írnia, nem csak a maga, az utókor számára is, hiszen már a felmenői története is megrendítően izgalmas, az övéről pedig fiatal lázadóként, a létező szocializmus elleni -először csöndes, aztán egyre látványosabb - harc egyik vezéreként, a magyar szamizdat  legfőbb terjesztőinek egyikeként, majd belső disszidensként, az SZDSZ megalapításának meghatározó politikai szereplőjeként, végül Budapest 20 évre újra és újra megválasztott főpolgármestereként végtelenül sok mondanivalója van. Demszky Gábor volt a Dobszerda vendége.

interjúalany: Demszky Gábor jogász, szociológus, politikus, a demokratikus ellenzék, majd a Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ) volt tagja, 1990–2010 között – öt hivatali cikluson át – Budapest főpolgármestere. riporter: Váradi Júlia

„Ha jobb, hogy betegnek kell lennem, Uram, Hölgyem, Uraim, Hölgyeim, adjatok hozzá erőt, bölcsességet, kurva nagy szerénységet és alázatot és kitartást és bátorságot. Ha jobb meggyógyulnom, kérem adjatok hozzá erőt, bölcsességet, kurva nagy szerénységet, alázatot, kitartást és bátorságot. Ha az jobb, hogy meg kell haljak, adjatok az elmúláshoz erőt, bölcsességet, szerénységet, alázatot és bátorságot.” Így kezdődik Karsai Dániel, Szenteczki Zita és Biró Bence az "Egy tökéletes nap, életről, halálról és más démonokról" című  megrendítő drámája, amelyet tavasszal mutattak be a Hatszín teátrumban. Karsai Dániel még láthatta a róla szóló  előadást. Ma már nem láthatja. A Dobszerda vendége Szenteczki Zita junior príma díjas rendező és színész.

Megtervezte, megrajzolta, kivágta, megvarrta, majd mozgatta és a saját kamerájával filmet  rendezett és forgatott a bábfiguráival. Például a Mihaszna Köcsögről, Óláb Pufiról és Jóláb Petiről, de a szomorú Petőfi vers juhászáról is, aki bánatában a szamarat üti veri. Az első magyar vérbeli bábfilmesről Falus Éváról az animációs filmtörténet szinte egészen mostanáig mélyen hallgatott. Az ok, hogy az ötvenes években az akkori szóhasználat szerint Párizsba disszidált, s így azonnal említhetetlenné is vált Magyarországon.  A múlt héten lánya, a Párizsban élő orvos, pszichiáter, terapeuta, Faloux Júlia fellebbentette az eddigi sűrű fátylat édesanyjáról és a magyar animációs film történetének kezdeteiről. Ő volt a Dobszerda vendége és természetesen nemcsak az édesanyjáról, hanem saját rendkívül izgalmas életéről is kérdeztük.

"Eltemetés, betemetés, elsietett temetés és újratemetés. Kicsiny Balázs kiállítása az Art Departmentben a múlttal kapcsolatos társadalmi rítusokból fon jelentéskoszorút. A múlt és a múltról való jelentés visszajár kísérteni az élőket"-mondta Nemes Z. Márió  az ifjabb Rajk László hajdani műtermében berendezett galériában  látható megdöbbentő installációk, jelmezbe öltöztetett figurák és a falra akasztott alkotások láttán. "Akit a saját sorsa bátorít föl"- ezt a címet adta a művész a legújabb műveiből készült kiállításnak. A Dobszerda vendége Kicsiny Balázs, nemzetközi hírű festő és szobrászművész, egyetemi tanár.

Biztosan emlékeznek a "Tovarisi konyec" című plakátra, amelyre egész Európában a függetlenség szimbólumaként tekintettek, s most, hogy az üzenet újra egyre aktuálisabb, gyakran látható külföldi televíziók képernyőjén is a híres magyar grafikus és animációs művész által tervezett plakát, egy orosz katona tarkóján látható mondattal, hogy most aztán itt a vége. A plakát születéséről, annak sorsáról is beszélgettünk az adás vendégével Orosz Istvánnal. Emellett sok minden más is szóba került, pl. egy különös grafikai bravúr, az anamorfózis, meg persze a nemzetközi hírű kiváló animációs filmjek, a versek és a könyvek. Az édesapjáról és a kétlelkűségről is kérdeztük.

"A szegény neandervölgyi néz szembe most a lehetőségek szivárványos sokaságával. Mákony és dögvész. A huszadik századi ember talán olyan lesz, mint ahogy a buta, erős neandervölgyire tekintett a kommunikatív homo sapiens". Így foglalja össze egy interjúban háromkötetes monumentális regénye mondanivalóját Darvasi László, aki 1908-tól 1957-ig vezeti végig a magyar történelem rettenetes buktatóin sok száz hősét a Neandervölgyiek című nyár elején megjelent könyvében, amelynek már írja a folytatását. Darvasi László volt a Dobszerda vendége. A beszélgetés súlyos szívműtéte utáni lábadozás pillanataiban készül a szívkórházban.

A 2024. június 19-ei adás ismétlése: Harminc év állandó készenlétben, mindent tudni kell és minden pillanatban kapcsolni, ha turnéra készül, vagy épp turnézik a zenekar, nagybőgő, népi bőgő, zenekarnyi barokk hangszerek, különböző húrral készült hegedűk, brácsák, csellók, fúvós hangszerek, színpad tervek és mikrofonok, - és akkor még nem említettük a színpadra szerelendő pódiumokat, az opera díszleteket, a repülőgépen elhelyezendő eszközök csomagolását és főleg a percre pontos előkészítést. Akinek mindezt a kisujjában van, Zentai Róbert, a Budapesti Fesztivál Zenekar technikai vezetője. Ő volt a Dobszerda vendége. Beszéltünk a new yorki Carnegie Hallról, a londoni Proms fesztiválról a  Hollywood Bowl-ról, de szó volt a török, a kanári szigeteki, a shanghai-i és a kanadai turnéról is.

A 2024. június 12-ei adás ismétlése: Az irodalom, a kultúratudomány és az esztétika doktoraként évtizedek óta a magyar kultúra aktuális kérdéseivel foglalkozik, mint például a nyilvánosság új színterei, a  szerzőség problémája az irodalomtudományban, a kortárs magyar fiatal irodalom, a folyóiratok kultúrája az elektronikus kor szemszögéből. De izgalmasan elemzi a jelentős magyar irodalmi szereplők alkotásait is, pl.Kertész Imre prózáját, Nádas Péter Sajáthalál c. művét, vagy Tóth Krisztina költészetét. És  legalább ennyire izgatják a magyarországi egyetemek problémái és a felső-és középfokú oktatás riasztó helyzete. Gács Anna , irodalomkritikus, szerkesztő, fordító volt a Dobszerda vendége.

A 2024. április 3-ai adás ismétlése: "Rembrandt kifinomult képalkotói és dramaturgiai eszközöket fejlesztett ki arra, hogy bonyolult emberi konfliktusokat vigyen színre festményeken és rézkarcokon – oly módon, hogy elkötelezett nézője a cselekményt, a sorsok alakulását eseményszerűen végig is tudja követni.”- vallja Rényi András művészettörténész a sokszáz oldalas Rembrandtról írt tanulmányában, amelyből arra az érdekes felismerésre is jutunk, hogy a világ egyik legnagyobb festőművészének képein ábrázolt jelenetek akkor válnak igazán drámává, ha a néző maga is aktívan közelíti a látványt. Rényi András elemző munkája igyekszik megkönnyíteni a belépést a képek rembrandti színpadára, a festett függöny mögé, ahol a mához is szóló események zajlanak. A Dobszerdában Váradi Júlia vendége Rényi András volt.

A 2024. március 27-ei adás ismétlése: Amit csak megtehet a felejtés ellen, azt irodalomtörténészként meg is teszi. Rendszeresen jelennek meg újabb és újabb visszaemlékezései, elemzései, kritikai hangvételű tanulmányai, amelyek elsősorban keserű tapasztalatainak hatására, hogy  eltűnni látszik a múlt legnagyobbjainak felidézése,   megpróbálja ébren tartani  irodalmi emlékezetünket. Adytól, Kosztolányin át Karinthyig, József Attilától Molnár Ferencig, Pilinszkyig és Petri Györgyig sok mindenkire  ráirányítja erős fókuszú lencséjét, s nem ritkán saját korábbi tévedéseit is bátor önkritikával illetve új megvilágításba helyezi a magyar irodalmat. Veres András, irodalomtörténész volt a Dobszerda vendége, akinek egyszerre két tanulmánya is elolvasható, az egyik "A felejtés ellen", a másik az "És megint elölről" címet viseli.

A 2024. március 13-ai adás ismétlése: Gyönyörű fekete,  göndör haja volt,  hatalmas sötétbarna szeme és kreol bőre. Mindenki imádta az állami gondozó intézetben, ahová  egészen kicsi fiúként került. A hányatott gyerekkor ellenére máig az a legjellemzőbb rá, hogy derűs mosoly ül az arcán, láthatóan élvezi az életet. Szinte csodával határos módon derült ki, hogy a kicsi korától vágyott színészi és előadó művészi hivatásra mennyire alkalmas, így egyenes út vezetett a Színház-és Filmművészeti Főiskolára. Ma ismert színész, a Víg Színház után szabadúszóként sokféle szerepet és színházat kipróbált, s legújabban rádiós műsorvezető kollégaként is találkozhatunk vele és feleségével itt a Klubrádióban. Kálid Artúr a Dobszerda vendége, aki ugyan sokat mosolyog, de arról, amit ma mindannyian átélünk, rendkívül keserűen beszél.

A 2024. február 28-ai adás ismétlése: Nem gondoltam volna, hogy a gyászról, egy hozzánk nagyon közelálló családtag elvesztéséről lehet úgy is beszélni, hogy olykor ott bujkáljon a mosoly is a szájunk szélén, sőt, egy-egy pillanatra önfeledten nevetni is tudjunk. Pedig lehet, és nem is kell szégyenkezni miatta. Ezt bizonyítja egy fiatal, elsőfilmes rendező, aki egy családi gyász történetén keresztül sok-sok olyan tabut képes ledönteni, amiről azt gondolnánk, érinthetetlen. Breier Ádám, Lefkovicsék gyászolnak című első nagyjátékfilmjét sok alapos és érdekes dokumentumfilm előzte meg, amelyek közül nem egy ugyancsak tabukat döntögetett, akár Kubában, akár Krasznahorkai László szülőhelyén történt a forgatás. A Dobszerda vendége Breier Ádám, filmrendező.

A 2024. április 10-ei adás ismétlése: Nem szereti, ha alternatív Nobel díjasként aposztrofálják, pedig 1995-ben a cigányság helyzetének javítását szolgáló Autonómia Alapítvány létrehozásáért jogosan ítéltek oda számára. Az elismeréseknél fontosabbnak tartja azt a sokféle nemzetközi fejlesztési programot, környezetvédelmi tevékenységet, civil kezdeményezést, amelyek segítségével jobbá tette sokak életét. A most megjelenő önéletrajzi regényéből megtudhatjuk, hogy élt három kontinensen, tíz országban, négy házasságban, beszél számos nyelvet, hogy alapító főszerkesztője volt az ENSZ mezőgazdasági és környezetvédelmi szervezetei legfontosabb lapjainak, s hogy 1986-ban tért haza Magyarországra hosszú emigráció után. A ma is tevékeny 98 éves újságíró és emberi jogi aktivista, Bíró András rendkívül kalandos élete sokak számára példát adhat. Ő volt a Dobszerda vendége.

A 2024. február 14-ei adás ismétlése: Mondhatnám, az örök kakaó a főhőse legújabb regényének, a huszadik és huszonegyedik század általunk ismerhető idejének minden jelentősebb, vagy épp jelentéktelenebb, de mindenképp nyomot hagyó világáról. Amelyben a főhős, - olykor maga az író, olykor meg nem, mindenre emlékszik, miközben mindent el is felejt. Mi viszont elképesztően pontos látképet kapunk a társadalmunk szinte minden rétegéről a rózsadombtól a cigányputrin, az egyetemtől a falusi kunyhón át a kocsmák legmélyebb belsejéig. A szerző, Jánossy Lajos, a magyar irodalmi kortárslét meghatározó részvevője volt a Dobszerda vendége, akivel nemcsak az ő saját portréját, de az általa alaposan megfaggatott írótársaiét is megpróbáltuk elemezni.

A 2024. január 3-ai adás ismétlése: Wenckheim Frigyes egykori dolgozószobája a Szabó Ervin téri Wenckheim palotában ma is őrzi a művelt főúri miliőt. A gróf józsefvárosi palotája 1931 óta könyvtár, 1946 óta úgy hívják, hogy Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. A gyönyörű szoba mai „birtokosa” éppen huszonötödik éve dr. Fodor Péter főigazgató, címzetes egyetemi docens. Ő felügyeli a jóval 5 millió fölötti éves látogatói forgalmat, és a közel háromszázezer beiratkozott olvasó megfelelő kiszolgálását. Pontosan meg tudja mondani, hogy az 56 tagkönyvtárból éppen melyik ázott be utoljára, vagy hogy hol van épp szükség gyors helyreállításra. Fodor Péter volt a Dobszerda első vendége az újévben, akitől azt is megkérdeztük, elavult fogalommá vált-e mára a könyvtár, vagy épp ellenkezőleg.

"Csak véget ért hát újkori történetünk első dupla kampánya. Helyhatósági választás, együtt az európai parlamenti választásokkal, ilyen még nem volt mifelénk. Hogy tartalmilag mit jelentett ez a kampány? Nem emlékszem. Semmilyen üzenet nem jött át, csak az, hogy kell az Erő, a Hang, a Felmutatás. A Béke! Azt, hogy mit jelent ma Európa, milyen legyen a jövője, hogyan valósuljon meg az önkormányzati autonómia, milyen irányt vegyen a kultúra, hogyan lehetne felszámolni az esélyegyenlőtlenséget, arról nem hallottunk..." Írta a napokban a romániai magyar színész, tanár, projektmenedzser, médiaszakember, 2022-ig a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatója, rövid ideig maga is politikus, Gáspárik Attila. Ő volt a Dobszerda vendége.

Harminc év állandó készenlétben, mindent tudni kell és minden pillanatban kapcsolni, ha turnéra készül, vagy épp turnézik a zenekar, nagybőgő, népi bőgő, zenekarnyi barokk hangszerek, különböző húrral készült hegedűk, brácsák, csellók, fúvós hangszerek, színpad tervek és mikrofonok, - és akkor még nem említettük a színpadra szerelendő pódiumokat, az opera díszleteket, a repülőgépen elhelyezendő eszközök csomagolását és főleg a percre pontos előkészítést. Akinek mindezt a kisujjában van, Zentai Róbert, a Budapesti Fesztivál Zenekar technikai vezetője. Ő volt a Dobszerda vendége. Beszéltünk a new yorki Carnegie Hallról, a londoni Proms fesztiválról a  Hollywood Bowl-ról, de szó volt a török, a kanári szigeteki, a shanghai-i és a kanadai turnéról is.

Az irodalom, a kultúratudomány és az esztétika doktoraként évtizedek óta a magyar kultúra aktuális kérdéseivel foglalkozik, mint például a nyilvánosság új színterei, a  szerzőség problémája az irodalomtudományban, a kortárs magyar fiatal irodalom, a folyóiratok kultúrája az elektronikus kor szemszögéből. De izgalmasan elemzi a jelentős magyar irodalmi szereplők alkotásait is, pl.Kertész Imre prózáját, Nádas Péter Sajáthalál c. művét, vagy Tóth Krisztina költészetét. És  legalább ennyire izgatják a magyarországi egyetemek problémái és a felső-és középfokú oktatás riasztó helyzete. Gács Anna , irodalomkritikus, szerkesztő, fordító volt a Dobszerda vendége.

Édesanyjának köszönhették a gyerekek az Öregnéne őzikéjét, édesapja pszichiáterként Ferenczi Sándor, később József Attila barátja, majd ő készítette Adolf Eichmann háborús bűnös pszichológiai vizsgálatát. Ő maga Kulcsár István magyar újságíró, író, rádiós és televíziós személyiség. A hetvenes és a nyolcvanas években az ország egyik legismertebb riportere, évekig a Magyar Rádió és Televízió moszkvai és New York-i tudósítója volt. Ma 91 évesen jónéhány önéletrajzi könyv szerzője, legutóbbi kötete Szülőföldem Lipócia. Kulcsár István a Dobszerda vendége.

"Amit színész játszik, mindig hamis, egyenesen hazug és éppen ezért színház. Amit eljátszanak az hazugság, de ezt szeretjük. Az eljátszott hazugságot. Hazug az író és hazugok a szereplők és hazugok a nézők is és mindez együttvéve egyetlen abszurditás. Nem is beszélve arról, hogy perverzitás is egyben, melynek már évezredes a múltja. A színház évezredes perverzitás, melynek bolondja az emberiség” - írja Thomas Bernhard a "Színházcsinálók" című darabjában, amelyet egy téglafallal körülvett pincében játszott a napokban a KV Társulat Urbanovits Krisztina első rendezéseként az ő főszereplésével. Hogy mi a színház, arról igazán sokat tud, s még többet arról, hogy mi a független színház, s hogy ma mennyi esélye van ennek a műfajnak. A kaposvári színházi múlttal rendelkező és a KV Színházat létrehozó színész-rendező Urbanovits Kriszina volt a Dobszerda vendége.

"Leginkább a különböző életfelfogások, világlátások ütközése érdekel, és az, hogy hogyan lehet ugyanazt a személyt vagy eseményt más-más szemszögből, különbözőképpen látni.”- vallja az idei Artisjus irodalmi nagydíjas Rakovszky Zsuzsa, aki a Vita élőben című verseskötetéért vehette át a jelentős kitüntetést , de legalább ennyire elismerésre méltóak a regényei, amelyekből egy rendkívüli gyerekkor és egy különleges személyiség körvonalai rajzolódnak ki. Rakovszky Zsuzsa, a Sopronban élő kitűnő író volt a Dobszerda vendége.

Aki még emlékszik a hetvenes évek egyik nagy botrányára, a Boglári Kápolnatárlatot létrehozó művészek, elsősorban Galántai György meghurcolására, az biztosan azt is tudja, az emlékezetes akciót követően, milyen hatalmas értékű archívumot hozott létre az avantgard művészet nemzetközi alkotásait összegyűjtve Galántai György mellett Klaniczay Júlia. A 650 folyóméternyi és a 2300 órányi digitalizált archívumi anyagban csaknem 7500 művész, művészcsoport, intézmény kutatható. Ez a gyűjtemény szinte minden képző- és iparművészeti ágazat alkotásaira kiterjed. Az 1979-ben indult illegális Artpool archívum társalapítója. Klaniczay Júlia, művészettörténész, kutató volt a Dobszerda vendége.

2020. március, lockdown. Jól emlékszünk, az emberek a Covid elől a négy fal közé kényszerítve, elzárva a világtól, s minden fajta szórakozási lehetőségtől, így a színháztól is. A színészek ugyancsak a négy fal között, elzárva a színjátszástól. Ekkor jön a nagy ötlet, az online színházi platform, vagyis az E-Színház. A kitalálója olyan ember, akinek folyamatosan új dolgokon jár az agya, hol regényíróként, hol ügyvédként, hol egyetemi oktatóként, hol színházi emberként. Nemrég jelent meg a hetedik kötete,  a kisfiát egyedül nevelő, súlyos válságba került anya és fia története. A szerző, Légrádi Gergely. Ő volt a Dobszerda vendége.

"Az írás: a regény- és novellaírás, azaz a hétköznapi, „mondatról mondatra” típusú írás. Ha azt folyamatosan csinálom, akkor jól érzem magam. Akkor megtisztulok a napi szennytől. Akkor önmagamnak érzem magam. Az más kérdés, hogy máshoz is van tehetségem, és ezért csinálom. Van, ami néha sikerül is, például a színdarabírás. Rajzolni is szeretek.." – mondta egy nemrég vele készült beszélgetésben az akkor épp 70 éves író, dramaturg, kritikus, forgatókönyv író, tanár, akinek legújabb kötetében megjelent drámái és a Goethe Intézetben általa megnyitott Kafka kiállítás az apropója a mostani beszélgetésünknek. A Dobszerda vendége Forgách András.

"Megmentettem magamat, hát itt az idő másokat is" -idézi Azariah dalszövegét a "Megmenteni bárkit" című regény és "A rezervátum visszafoglalása" című novelláskötet szerzője, aki egyre több olyan helyzetbe hozza magát, amelyben valóban az a cél, hogy megmentse az erre komolyan rászorulókat. Író, újságíró, kritikus, az Utcajogász csapat aktív munkatársa, az Üvegplafon feminista blog alapítója, a Revizor online szerkesztője, a Színházi Kritikusok Céhe társelnöke, az idei Európai Irodalmi Díj 13 jelöltje közül az egyik. A neve Puskás Panni. Ő volt a Dobszerda vendége.

Úgy kezdte, hogy már kisgyerekként különösen szépen tudott furulyázni, aztán egyre mélyebbre ásta magát a régi zene történetébe és azt próbálta kideríteni, hogyan játszhattak a korabeli barokk muzsikusok. Különösen Haydn érdekelte, annyira, hogy 1996 óta a Magyar Haydn Társaság elnöke, egyúttal  az 1998 és 2009 között Fertődön rendezett „Haydn Eszterházán” fesztivál művészeti igazgatója is volt. Amikor ez a gyönyörű sorozat egy új politikai attitűd jegyében megszakadt, kutatni kezdte a 18. század végi Eszterháza zenei és operaéletét. Nemrég jelent meg egy rendkívül alapos és izgalmas tanulmánya  az eszterházi operajátszásról. Malina János, zenetörténész, zenekritikus, Kismarton és Haydn kutató volt a Dobszerda vendége

Nem szereti, ha alternatív Nobel díjasként aposztrofálják, pedig 1995-ben a cigányság helyzetének javítását szolgáló Autonómia Alapítvány létrehozásáért jogosan ítéltek oda számára. Az elismeréseknél fontosabbnak tartja azt a sokféle nemzetközi fejlesztési programot, környezetvédelmi tevékenységet, civil kezdeményezést, amelyek segítségével jobbá tette sokak életét. A most megjelenő önéletrajzi regényéből megtudhatjuk, hogy élt három kontinensen, tíz országban, négy házasságban, beszél számos nyelvet, hogy alapító főszerkesztője volt az ENSZ mezőgazdasági és környezetvédelmi szervezetei legfontosabb lapjainak, s hogy 1986-ban tért haza Magyarországra hosszú emigráció után. A ma is tevékeny 98 éves újságíró és emberi jogi aktivista, Bíró András rendkívül kalandos élete sokak számára példát adhat. Ő volt a Dobszerda vendége.

"Rembrandt kifinomult képalkotói és dramaturgiai eszközöket fejlesztett ki arra, hogy bonyolult emberi konfliktusokat vigyen színre festményeken és rézkarcokon – oly módon, hogy elkötelezett nézője a cselekményt, a sorsok alakulását eseményszerűen végig is tudja követni.”- vallja Rényi András művészettörténész a sokszáz oldalas Rembrandtról írt tanulmányában, amelyből arra az érdekes felismerésre is jutunk, hogy a világ egyik legnagyobb festőművészének képein ábrázolt jelenetek akkor válnak igazán drámává, ha a néző maga is aktívan közelíti a látványt. Rényi András elemző munkája igyekszik megkönnyíteni a belépést a képek rembrandti színpadára, a festett függöny mögé, ahol a mához is szóló események zajlanak. A Dobszerdában Váradi Júlia vendége Rényi András volt.

Amit csak megtehet a felejtés ellen, azt irodalomtörténészként meg is teszi. Rendszeresen jelennek meg újabb és újabb visszaemlékezései, elemzései, kritikai hangvételű tanulmányai, amelyek elsősorban keserű tapasztalatainak hatására, hogy  eltűnni látszik a múlt legnagyobbjainak felidézése,   megpróbálja ébren tartani  irodalmi emlékezetünket. Adytól, Kosztolányin át Karinthyig, József Attilától Molnár Ferencig, Pilinszkyig és Petri Györgyig sok mindenkire  ráirányítja erős fókuszú lencséjét, s nem ritkán saját korábbi tévedéseit is bátor önkritikával illetve új megvilágításba helyezi a magyar irodalmat. Veres András, irodalomtörténész volt a Dobszerda vendége, akinek egyszerre két tanulmánya is elolvasható, az egyik "A felejtés ellen", a másik az "És megint elölről" címet viseli.

A XX-ik és most már a XXI-ik század egyik leghíresebb kortárs zeneszerzőjének néhány hete ünnepeltük a 98-ik születésnapját. Szinte hihetetlen, hogy élete végén egy nemzetközileg is óriási sikert aratott operával hívta fel újra a világ figyelmét. Csodálatos életművében ez volt az első opera. És még hihetetlenebb, hogy hamarosan megszületik az újabb operája! Kurtág György volt a Dobszerda vendége.

Gyönyörű fekete,  göndör haja volt,  hatalmas sötétbarna szeme és kreol bőre. Mindenki imádta az állami gondozó intézetben, ahová  egészen kicsi fiúként került. A hányatott gyerekkor ellenére máig az a legjellemzőbb rá, hogy derűs mosoly ül az arcán, láthatóan élvezi az életet. Szinte csodával határos módon derült ki, hogy a kicsi korától vágyott színészi és előadó művészi hivatásra mennyire alkalmas, így egyenes út vezetett a Színház-és Filmművészeti Főiskolára. Ma ismert színész, a Víg Színház után szabadúszóként sokféle szerepet és színházat kipróbált, s legújabban rádiós műsorvezető kollégaként is találkozhatunk vele és feleségével itt a Klubrádióban. Kálid Artúr a Dobszerda vendége, aki ugyan sokat mosolyog, de arról, amit ma mindannyian átélünk, rendkívül keserűen beszél.

Hajdu Szabolcs, Török Ferenc, Miklauzic Bence, Pálfi György, Mundruczó Kornél, Kenyeres Bálint, Kocsis Ágnes  Gigor Attila, csak néhány ismert név azok közül, akik mindannyian a tanítványai voltak, de a legújabb és legsikeresebb fiatal filmrendezők filmjeinél is bábáskodott, sőt, jelenleg is folyamatosan rajta tartja kezét  Reisz Gábor, Kis Hajni, Hevér Dániel, és még néhány elsőfilmes munkáin. A filmkritikusok életműdíjának idei átadásakor valaki találóan a magyar filmesek anyukájának nevezte. Többek szerint a  legfontosabb gondolatokat, a lényegi kritikát, olykor a legfontosabb pofonokat is tőle lehet megkapni, s ezek garantálják a filmek sikerét. Schulze Éva, Európa díjas, Balázs Béla díjas, Árvai Jolán díjas vágó, dramaturg, forgatókönyvíró, producer, stúdióvezető, egyetemi tanár, kuratóriumi elnök volt a Dobszerda vendége.

Nem gondoltam volna, hogy a gyászról, egy hozzánk nagyon közelálló családtag elvesztéséről lehet úgy is beszélni, hogy olykor ott bujkáljon a mosoly is a szájunk szélén, sőt, egy-egy pillanatra önfeledten nevetni is tudjunk. Pedig lehet, és nem is kell szégyenkezni miatta. Ezt bizonyítja egy fiatal, elsőfilmes rendező, aki egy családi gyász történetén keresztül sok-sok olyan tabut képes ledönteni, amiről azt gondolnánk, érinthetetlen. Breier Ádám, Lefkovicsék gyászolnak című első nagyjátékfilmjét sok alapos és érdekes dokumentumfilm előzte meg, amelyek közül nem egy ugyancsak tabukat döntögetett, akár Kubában, akár Krasznahorkai László szülőhelyén történt a forgatás. A Dobszerda vendége Breier Ádám, filmrendező.

Egy rendkívül kalandos életút, svájci születésű édesanya, aki soha nem tudta otthon érezni magát Magyarországon. Ez a tény meghatározóvá vált a háború alatt és azt követően a cseperedő kisfiú, majd fiatalember számára. 1956-os szerepvállalása miatt megjárta a kistarcsai internálótábort, majd diákfelkelő múltja után gépészmérnöki karrierje is derékba tört. A ma 87 éves gépészmérnök, irodalmár és író egy életen át ragaszkodott a legőszintébb szembenézéshez. Mindezt egy gyönyörű és megrázó monológban mondta el a Dobszerdában. Kivételesen a riporter csak hallgatja, nem kérdez, mert kérdésekre nincsen szükség. Ungváry Rudolf volt a rendhagyó Dobszerda vendége.

Mondhatnám, az örök kakaó a főhőse legújabb regényének, a huszadik és huszonegyedik század általunk ismerhető idejének minden jelentősebb, vagy épp jelentéktelenebb, de mindenképp nyomot hagyó világáról. Amelyben a főhős, - olykor maga az író, olykor meg nem, mindenre emlékszik, miközben mindent el is felejt. Mi viszont elképesztően pontos látképet kapunk a társadalmunk szinte minden rétegéről a rózsadombtól a cigányputrin, az egyetemtől a falusi kunyhón át a kocsmák legmélyebb belsejéig. A szerző, Jánossy Lajos, a magyar irodalmi kortárslét meghatározó részvevője volt a Dobszerda vendége, akivel nemcsak az ő saját portréját, de az általa alaposan megfaggatott írótársaiét is megpróbáltuk elemezni.

Hogy sérült emberekkel színházat csinálni egyszerre rendkívül nehéz, ugyanakkor gyönyörű feladat, azt mindenki tudja, aki valaha találkozott a Baltazár Színház társulatával. De hogy még ennél is izgalmasabb lehet Thaiföldön élő sérült emberekkel egészen rövid idő alatt, a nyelvi és a kulturális különbségeket leküzdve sikeres színházi előadást létrehozni, azt csak nagyon kevesen tudhatják. Történetesen egy kiváló klubrádiós kollégánk, Kováts Kriszta, aki nem mellesleg a Baltazár Színház rendezője, az ugyancsak kiváló képzőművész, díszlet-és jelmeztervező társával, Ruttka Andreával egy hónapon át mindezt megtapasztalhatta, miközben nagy sikert arattak Bartók Fából faragott királyfi című táncjátékával. A Dobszerdában Váradi Júlia vendége Kováts Kriszta, akivel persze nem csak a thaiföldi kalandokról beszélgetett.

„ Johann Sebastian Bach és a zenei forma két kultúrája” - ez a doktori disszertációja címe, a Kurtág operáról írt elemzéséért a közelmúltban nyerte el a Minőségi újságírásért díjat. Azt vallja sajátmagáról, hogy hálás a sorsnak, hogy a pesti hiperértelmiségi anyai ág mellett, amelyhez doktorált zenetudósként, a Zeneakadémia habilitált egyetemi docenseként ő maga is tartozik, és amelyben nemzeti színházi főrendező dédapát, szociológus nagymamát, közgazdász nagypapát, író-történész-filozófus nagybácsit tud felmutatni, s egy kiváló aneszteziológus anyát, hogy emellett a pesti ág mellett a bonyolult paraszti ág is meghatározza az identitását, így két világ találkozásából született szerelemgyerek. Fazekas Gergely, zenetörténész, egyetemi tanár volt a Dobszerda vendége.

1944. október 15-én a magyar kormány fegyverletételi közleménye alkalmából a rendőrség a nyilasokkal együttműködve fegyverosztást rendezett a fővárosban. Aznap este, és a másnapi nyilaspuccsal egy időben, nyilasok és antifasiszta ellenállók között fegyveres összetűzésre került sor a Józsefvárosban, főleg a Népszínház utca és Teleki tér környékén. A nyilasok a nácikkal együttműködve harcoltak a felkelők ellen, s emellett a környék civil zsidó lakosságát egy többnapos pogrommal büntették. A „Kis Varsó”-ként emlegetett, szinte máig ismeretlen eseménysorozatot kutatja Gazdag Péter író, drámaíró, költő, festőművész, s most legújabban történész. Ő volt a Dobszerda vendége

2022 szeptemberében több pedagógust elbocsátottak a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumból, miután az érintettek a korábbi figyelmeztetés ellenére többször részt vettek polgári engedetlenségben a leírtak szerint. Így Törley Katalin franciatanár is, akinek 23 év tanítás után kellett elhagynia iskoláját, amely mellett már diákkorában elköteleződött. A Tanítanék Mozgalom egyik alapítójaként ő 2016 óta aktívan részt vesz a közoktatás megújításáért, az esélyegyenlőség megvalósításáért folytatott küzdelemben. A mozgalom legfontosabb célkitűzései a gyermek- és személyközpontúság, az esélyteremtés, a tanulás megtanulása, az egyenlőség, a szabadság és az önállóság. Ezekért mindenkor, minden körülmények között hajlandó kiállni és az a szent meggyőződése, nem szabad feladni, mégha jelenleg reménytelennek látszik is a győzelem. Törley Katalin volt a Dobszerda vendége, akivel nem csak az oktatás tarthatatlan helyzetéről beszélgetünk.

"Muszáj lelépnem, különben elszottyadok” – nyilatkozta a napokban Kizlinger Lilla, színész, rendező, forgatókönyv író. Az utóbbi években jelentős díjakat elnyert magyar filmekben, Fliegauf Bence "Rengeteg, mindenhol látlak"-jában, majd a "Magyarázat mindenre" című Reisz Gábor filmben, s most legutóbb a Hevér Dániel rendezte "Valami madarak”-ban játszott meghatározó szerepeivel elnyert sikerei mindegyikét szerinte az SZFE-nek köszönheti. Komoly erőket bedobva részt vett az egyetemfoglalásban is, s azt is nyíltan vállalja, hogy nem szereti a Fideszt. Most épp Bécsbe készül, ugyanis osztrák támogatással dolgozik első nagyjátékfilmje forgatókönyvén és a jövőbeli tervei szerint külföldi színházakban is kipróbálná magát. A Dobszerda vendége Kizlinger Lilla.

Wenckheim Frigyes egykori dolgozószobája a Szabó Ervin téri Wenckheim palotában ma is őrzi a művelt főúri miliőt. A gróf józsefvárosi palotája 1931 óta könyvtár, 1946 óta úgy hívják, hogy Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. A gyönyörű szoba mai „birtokosa” éppen huszonötödik éve dr. Fodor Péter főigazgató, címzetes egyetemi docens. Ő felügyeli a jóval 5 millió fölötti éves látogatói forgalmat, és a közel háromszázezer beiratkozott olvasó megfelelő kiszolgálását. Pontosan meg tudja mondani, hogy az 56 tagkönyvtárból éppen melyik ázott be utoljára, vagy hogy hol van épp szükség gyors helyreállításra. Fodor Péter volt a Dobszerda első vendége az újévben, akitől azt is megkérdeztük, elavult fogalommá vált-e mára a könyvtár, vagy épp ellenkezőleg.

Úgy mutatkozik be, hogy Malacka, néha úgy, hogy Kismalac. A legtöbben így ismerik és így szeretik. Pedig van rendes színészhez illő neve is, amellyel jónéhány jelentős sikert is learatott az elmúlt évtizedekben. A 25. Színháznál indult a pályája, aztán sok vidéki színházban játszott fő- és mellékszerepeket. Így a nyíregyházi Móricz Zsigmond, a győri Kisfaludy, a szolnoki Szigligeti, majd a Miskolci Nemzeti Színházban. Élete nagy részét a nemrég elhunyt kiváló dramaturg, műfordító, könyvkiadó és színész, Morcsányi Gáza társaként töltötte. A Dobszerda vendége Balog Judit, Malacka, akivel a férje hiányáról is beszélgettünk, de arról is megkérdezzük, mi adja az erőt ahhoz, hogy olyan akadályokat is leküzdjön, amelyek leküzdhetetlennek látszanak.

A Berlinben élő, magyar apától és német anyától született zeneszerző Matthias Kadar, Kádár Matyó gyerekkora óta úgy érzi, az a küldetése, hogy minél korábban felkeltse a környezetében, elsősorban persze a gyerekekben a zene iránti érdeklődést, amit sajátos tanítási szemléletén keresztül rendszeresen sikerrel el is ér. Igazi kozmopolitaként boldogan lubickol a nyelvekben, azok  zeneiségében. Kompozíciói mindenek előtt irodalmi anyagra, főleg német, francia, holland és magyar versekre épülnek. Énekesként, chansonniere-ként, de dalszerzőként is szereti a műfaj határait feszegetni. Gitárját sohasem felejti magával vinni. A Dobszerda vendégeként is boldogan játssza rajta legújabb szerzeményei egyikét, igazi ünnepi hangulatot teremtve.

A nagy mesemondó, Benedek Elek dédunokája, Benedek Marcell író, műfordító unokája, Benedek András, dramaturg fia, Benedek István, orvos unokaöccse, Göncz Árpád veje Benedek László.  Ő maga  csaknem ötven éve pszichológus. Legfontosabb szakterületei a játékterápia, a közösségi pszichiátria, a pszicho-szociális kezelések esélyének vizsgálata.  Emellett nemrég a magyar történelemről írt mesekönyvet unokáinak, s most egy önéletrajzi kötetben foglalta össze pszichológusi élet útja legfontosabb állomásait, köztük a híres-hírhedt hidegkúti pszichiátria vezetőjénél, Goldschmidt Dénesnél töltött éveit. Benedek László  Bécsben él, ahol oda bevándorolt kisebbségek problémáival foglalkozik. Ő volt a  Dobszerda vendége.

Az évtizedes jóbarát, a sármos férfi, a két lábon járó legenda, a fáradhatatlan szivarozó, a tévedhetetlen ínyenc, a rátermett vezető, a műgyűjtő, a versenylovak kedvelője, az apa és apa helyettes, a kontinensek és óceánok vándora, a mecénás, a műgyűjtő, a tudósok barátja, a híres Bródy Sándor író unokája, s a híres Hunyadi Sándor unokaöccse, az Alibi-főszerkesztője , a kozmopolita lokálpatrióta, az utolsó budai gavallér és a legzárkózottabb nyíltszívű személyiség. Ez volt Alexander Bródy, a  magyar kultúra nagy támogatója, akinek írói és üzletemberi múltját őrző hagyatékát Kurta Zsuzsanna, irodalomtörténész dolgozta fel. Ő volt a Dobszerda vendége.

Egy hosszú szakmai életúton keresztül válaszokat keres, s ha nem is mindig találja meg, de mindenképp bemutatja a bennünket körülvevő világot, s segít megértetni, hogy például mi történt a nyolcvanas évek végétől egészen mostanáig Ózdon, vagy hogy miként néztek egymással farkasszemet a kistarcsai fogolytábor egykori rabjai és fogvatartói között. De annak is utánajár, hogyan lett Onódy Lajos a kommunista vendéglátás császárából a Kádár rendszer áldozata, vagy hogy kitörhet-e és ha igen, milyen áron egy romatelepen élő tehetséges zenészfiú, ha bekerül a Snétberger tehetségközpontba. Almási Tamás a legutóbbi Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál életműdíjas dokumentaristája volt a Dobszerda vendége.

"Tér és idő", "Távol és közel", "Volt és nincs", "Fent és lent” -  ezek az eddig megjelent belsőépítészeti albumok címei, amelyek  budapesti házak, lépcsőházak, lakásbelsők, udvarok, kapuk, ablakok, s most legutóbb a felső tízezer által lakott elegáns lakásbelsők (fotókkal bemutatott) szépségeit dolgozzák fel. Írójuk maga is tervez ezekhez hasonlókat, hiszen az egyik legeredetibben gondolkodó belsőépítész. Jelentős budapesti épületek belső látványa köszönhető neki. Ő tervezte pl. a Belvárosi Színház felújítását, a Broadway Mozit, a Lukács Cukrászdát, a Haris Parkot, az Akvárium Klubot, sok magán villát és középületet is), valamint nem egy - a modernizmus belsőépítészetét feldolgozó - kiállítást is rendezett. A Dobszerdában Somlai Tibor, belsőépítész, építészeti író volt a vendégünk.

Az "utolsó aranykor portréit" festette meg Szűcs Attila, Munkácsy díjas festőművész, aki szerint olyan korszakot élünk, amely semmilyen eddigihez nem hasonlítható. Szerinte az emberiség eddigi legnagyobb metamorfózisa elkerülhetetlen, s nem lehet kiszámítani, hová vezet mindez. Az biztos, hogy a globális klímakatasztrófa és a mesterséges intelligencia térhódítása lényegileg változtatja majd meg az eddig ismert struktúrákat, új szabályok és konstrukciók fogják meghatározni a valóságunkat. Olyan paradigmaváltás közepén vagyunk,- állítja - amelyből majd visszatekintve jelenlegi világunkat stabilnak és harmonikusnak láthatjuk. Ezeket a pillanatokat akarta megörökíteni a most látható festményein. Szűcs Attila volt a Dobszerda vendége.

"A versek a kályha. Ez az, amiből óhatatlanul, akaratlanul kiindulok. Nálam a költészetből, annak tapasztalataiból, reflexeiből lett a próza. Kíváncsiságból, hogy milyen lehet faltól falig írni."- vallja Parti Nagy Lajos, aki kamaszkora óta írja "faltól falig" a verseit, kisprózáit, regényeit, verses regényeit, olykor magyar népmeséit, mostanában "Az én hetem" sorozatban a jelenünket tökéletesen elemző szóértelmezéseit a HVG oldalain, legutóbb pl arról, hogy Putyinnal parolázni életveszélyes seggnyalás. A Dobszerda vendége az éppen hetven éves Parti Nagy Lajos.

Nemrég őt nevezték ki a kecskeméti Kodály Intézet igazgatójának, szívügyének tekinti, hogy Kodály követőjeként a zenét a lehető legszélesebb körben szerethetővé és elfogadhatóvá tegye. Fontosnak tartja, hogy főleg olyasmit énekeljen, amihez valamilyen személyes kapcsolatot is érez. Ebben a Kurtág Györggyel folyó állandó munkája is segíti. Emellett egyházzenét tanít a Zeneakadémián, miközben férje, Rajk László néhai műtermében nyilvános kortársművészeti eseményeket szervez. Rajk Judit volt a Dobszerda vendége.

Olyan családban nőtt fel, amelyben mindenki imád „játszani”; nemcsak formákkal, színekkel, tárgyakkal, hangokkal. Édesapja neves képzőművész, egyik öccse zenél, a másik szobrász. Ő Angliában illusztrátornak tanult, amikor hazajött, Presser Gábor, Bródy János és Schiff András könyvéhez is ő tervezett borítót. Mára a fiatal magyar kortárs képzőművészek közül a legismertebbek közé tartozik. Barabás Zsófia legszívesebben óriás vásznakra fest, s bármi jelenik meg a képein, elsősorban az öröm sugárzik belőlük. Hogy tudja állandósítani a vidámságot, amikor ennyire szörnyű az élet körülöttünk? Ezt is megkérdeztük tőle a Dobszerdában, amelynek ő volt a vendége.

Amikor a hatvanas években, kisgimnazistaként Székesfehérvárra zarándokoltunk, hogy az István Király Múzeumban az addig gyakorlatilag titokban tartott Csontváry hatalmas festményeit megnézhessük, még semmit sem tudhattunk arról a két csodálatos és bátor fiatal emberről, a Kovács Péter és Kovalovszky Márta házaspárról, akik, mint a múzeum frissen alkalmazott munkatársai azokban a pillanatokban kötelezték el magukat több mint hatvan évre a kortárs képzőművészet legavatottabb művészettörténészi kutatása és bemutatása mellett. Főleg nekik volt köszönhető a Csontváry kiállítás is, ahogy az elkövetkező hat évtized megszámlálhatatlan, reveláció erejű múzeumi élménye. Kovalovszky Márta a Bizottság együttestől kölcsönzött  "Mit látsz Laca”dalcímmel  idézi fel a az eltelt hatvan évet. Ő volt a Dobszerda vendége.

A polgárcsaládokra jellemző módon ő is büszke a felmenőire, köztük a feltörekvő, mesterember ősökre is. Czipauer dédapjára, aki 17 évesen mezítláb jött Pestre ácslegényként, majd a Budapesti Ács Ipartestület mestervizsgáztató bizottságának az elnöke lett. Másik dédapja, Francsek Imre a Gellérthegy támfalát és lépcsőzetét tervezte, a nagyapja pedig többek között a Széchenyi-fürdő strandrészének volt a tervezője. Ő maga talán ezért is lett irodalmár, Budapest-történész, a Nagy Budapest Törzsasztal egyik alapítója, a Magyar Kávéház Alapítvány elnöke és a Podmaniczky Páholy szóvivője. Most, hogy nemcsak Budapest lett 150 éves, hanem a Margitszigeti Nagyszálló is, tőle megtudhattuk a másfél évszázad részletes történetét. Saly Noémi volt a Dobszerda vendége.

A hetvenes évek elején a "színházértővé nevelés” felelőseként a budapesti KISZ Bizottság tanácsadója volt, nem mellesleg az akkor nemrég alakult SZKÉNÉ színház tagja, miközben a formálódó oppozícióval is szoros kapcsolatban állt. Ekkor bízták meg a botrányosan bezárt, de újra indított Fiatal Művészek Klubja vezetésével. Három év alatt egészen új alapokra helyezte az FMK-t, de a konceptuális művészet és az avantgárd gondolkodás támogatójaként a kerületi pártbizottság agit.prop. titkára lemondásra kényszerítette. A történész végzettségű, ma elsősorban leginkább állatokkal foglalkozó magányos harcos, Kecskeméti Károly volt a Dobszerda vendége, akivel alaposan végig elemeztük a hetvenes évek legizgalmasabb művészeti helyszínét, s a korabeli kultúrharcosok akkori világát, amely máig érezteti a hatását.

„Legnagyobb örömömre a mester újból tollat, illetve gitárt ragadott!" - írja Koncz Zsuzsa  a Facebook oldalán. Ugyanis újjászületett az 50 évvel ezelőtt készült, majd nem sokkal később betiltott Jelbeszéd című lemez, amelynek címadó dalát  Bródy János most tovább írta. Persze azért  túl sok változtatnivalója nem akadt, mert mintha ma ugyanaz a jelbeszéd fedné az igazságot, mint akkor. Például “gyáva népnek ma sincs hazája, s a szolgalélek ma is vezért keres / De az, aki védi az igazságát, nem a vezér kegyére les.” Koncz Zsuzsa volt a Dobszerda vendége, s arra törekedte, hogy ne “jelbeszéjenek”.

Szavakon túl, Világtalálkozó, Élni jó,.. a Klubrádió hallgatóinak biztosan nem kell bemutatni a felsorolt műsorok szerkesztő műsorvezetőjét. A Dobszerdában hóhér akasztás következik, méghozzá olyan, amikor hóhér akasztja a hóhért. Talán olyasmi is elhangzik majd, amit az eddig vele készült beszélgetések során eddig még nem mondott el a fiatal műsorvezetők egyik legkiválóbbika. A Dobszerda vendége Kadarkai Endre, akinek hamarosan induló új műsora is szóba kerül.

A BBS-ben készített szatirikus dokumentumfilmjeivel vált ismertté, a hetvenes évek elejétől a nyolcvanas évek közepéig ő volt az egyik legtöbbször betiltott filmrendező. Filmjeiben többnyire láthatóvá, egyúttal nevetségessé tette a szocialista rendszer abszurditását. 1993-ban a Univeristy of California Los Angeles (UCLA) film, televízió és digitális média tanszékének vezetője lett. 1997-óta a Sundance Filmmakers Lab művészeti vezetője. Az Európai Filmakadémia tagja. Gazdag Gyula, filmrendező az egyik főszereplője a héten kezdődő Budapesti Klasszikus Film Maratonnak, amelynek programjába négy filmje került be. Saját filmjei mellett nyolc, számára fontos filmet is választott, amelyekről a közönséggel beszélget. Ő volt a Dobszerda vendége.

Eredetileg hidrológus professzor, a vízgazdálkodás nemzetközi szakembere, évekig az UNESCO Természettudományi Szektorának főigazgató helyettese volt Szöllősi-Nagy András. De hogy kerül egy hidrológus professzor a Dobszerda kulturális portrésorozatába? Úgy, hogy , feleségével, a festőművész Nemes Judittal együtt mára kétezernél is több művet számláló kortárs gyűjteményt hozott létre, amelyet évtizedekig Párizsban őriztek, s amelyet Idén nyártól Balatonfüreden láthat a közönség. Ugyanis a város a rendkívül értékes műgyűjtemény számára rendelkezésre bocsájtotta egyik legszebb épületét, amelyet remek felújítás után Modern Műtár néven kortárs művészeti köpontként látogathatunk. Szöllősi-Nagy András volt a Dobszerda vendége.

A 2023. június 7-ei adás ismétlése:  A cannes-i filmfesztivál idei aranypálmával díjazott magyar animációs filmrendező, Buda Flóra Anna volt a Dobszerda vendége

A 2023. május 17-ei adás ismétlése: “A nemzet komolyabb dolog, minthogy a politikusokra bízzuk”- írja naplójegyzetei egyikében Végel László újvidéki regény- és drámaíró, esszéista, a vajdasági magyar kisebbség egyik legjelentősebb képviselője, akinek népszerű írásai magyarul és szerbül is megjelennek. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémián a napokban mondta el székfoglaló beszédét, belefoglalva egy Sinkó Ervinről szóló, a kisebbségi lét gyötrelmeiről írt monodrámáját is, amelyet Máté Gábor olvasott fel. Végel László volt a Dobszerda vendége, akivel a kétnyelvűségről, de a nyelv hatalmáról is beszélgettünk. Azt is megtudhattuk tőle, milyen nyelven álmodik.

A 2023. április 26-ai adás ismétlése: Hetente többször úszik, legalább kétszer, háromszor színházba megy, gyakran moziba, még gyakrabban hangversenyre. Egy jó darab kedvéért ha kell, akár a világ végére is elautózik. Mindenkit ismer és mindenki ismeri. Nem csak azért mert jóval túl van a kilencvenen, hanem mert ma is vonzó, izgalmas, rendkívül sokat tudó és mindig mosolygó ember. Román Panni eredetileg tanár, néprajz kutató, gyűjtő. Egész életét nagy formátumú emberek társaként töltötte , közülük csak két fontos név: Román József esztéta, író és Mándy Iván író. Román Panni volt a Dobszerda vendége.

A 2023 március 29-ei adás ismétlése: "Egy kicsit a főzéshez is hasonlít, úgy adagolom egy előadásba a különböző műfajokat, és érzelmeket, ahogy egy séf az alapanyagokat és a fűszereket” - mondja Duda Éva rendkívül népszerű koreográfus, aki legújabb előadásában Frida Kahlo festőművész életét és művészetét egy csodálatos álomvilág megjelenítésével állítja színpadra. De nemcsak a táncról és a Duda Éva Társulatról kérdeztük. Olyan családban él, amelynek tagjai tudatosan vállalják a közéletben való aktív részvételt. Ez is témája volt az adásnak.

A 2023. március 8-ai adás ismétlése: A jövő héttől láthatjuk a Kojot négy lelke című magyar animációs filmet, amelynek egy furcsa, ravaszdi róka és egy gonosz farkas keveréke a címszereplője. Az egész estés, hagyományos eszközökkel készült rajzfilm indián mesékre és távoli népek teremtéstörténeteire épül, s arra próbál megoldást keresni és kínálni, hogy az ember és a természet hogyan kerülhetne újra harmóniába egymással. Hogy mennyire realista vágy ez, s hol húzódik az illúzió és a remény határa, erről is megkérdeztük a Dobszerdában, a Gauder Áron és Bereményi Géza által írt film producerét, Temple Rékát.

A 2023. február 15-ei adás ismétlése: Iskolateremtő és iskola alapító, táncos, koreográfus, tánc - és mozgás oktató, színész, dramaturg, és az egyik legnagyobb újrakezdő. Többször is úgy tűnt, feladja, aztán valahogy mindig úgy alakult, hogy sikerült magasabb szintre lépnie abból, amit kénytelen volt elengedni. Angelus Iván a legendás Orfeo Együttesben, majd a Stúdió K-ban színészként indult. Később a mozgás, a tánc vált élete központjává. Ő alapította a Budapesti Tánc Akadémiát, amely mára már cirkuszi menedzsmentet, oktatási struktúrát, kortárstánc pedagógiát is felvett oktatási listájára. Ugyanolyan sokoldalú az iskola, mint az alapítója. Angelus Iván volt a Dobszerda vendége.

A 2023 január 11-ei adás ismétlése: Építészmérnöknek készült, de erősebb volt benne a zene iránti vágy. Így lett a magyar jazz gitárművészet egyik legnagyobbja. 1987 óta tanít a jazztanszéken, jelenleg is a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem docense, az iskola big bandjének vezetője. Az általa tanított növendékekből kerül ki a két professzionális hazai jazz Big Band, a Budapest Jazz Orchestra és a Modern Art Orchestra tagjainak nagy része. A László Attila Band 15 éven keresztül állt a kortárs jazz világ élén, később megalakult a László Attila Quintet formáció ugyancsak élvonalbeli zenészekből. A boldog balladák mesterének nevezik, s mellette a legjobb tanárok között is számon tartják. Épp adásunk pillanatiban ünnepli 70-ik születésnapját egy hatalmas koncerttel a MÜPÁ-ban. László Attila volt a Dobszerda vendége.

A 2023. január 4-ei adás ismétlése: tt a Petőfi emlékév, amelyről így a legelején Margócsy István, Petőfi kutató, irodalomtörténész azt jósolja, hogy "lesznek konzervatív-nemzeti, de radikális baloldali Petőfi-ünnepek is, lesznek avantgárd ellenzéki megmozdulások, lesznek ünneplések a szibériai legenda jegyében, bizonyára lesznek még újabb újratemetések és rengeteg nemzeti színű zászlót fognak elhasználni Petőfi érdekében. Megvitatják majd (századszor): hős volt-e vagy áldozat, nemzeti mártír volt-e vagy forrófejű, meggondolatlan kamasz – ám mindennek egy lesz a mondanivalója: Petőfinek mindig igaza volt, amikor azt mondta, amit most mi éppen mondani akarunk. Margócsy István volt a Dobszerda vendége

1980-ban, éppen 41. születésnapján rúgták ki könyvkiadói állásából, mert nem azonosult a Kádár rendszer elvárásaival. Két évig könyvesbolti eladó volt, majd német nyelvtanításból élt. 1981-től egyik szerkesztője lett a Beszélő című szamizdat folyóiratnak. A szerkesztés és az írás mellett részese volt számos ellenzéki akciónak, tiltakozó aláírásokat gyűjtött, éhségsztrájkot szervezett, röpcédulákat írt és terjesztett. Lakásában időnként házkutatást tartottak, időnként bevitték a rendőrségre, civil ruhás állambiztonsági emberek jártak a nyomában. Ahogy egy önéletírásában olvashatjuk, ennek ellenére az ellenzékben töltött tízegynéhány év volt élete legjobb korszaka. Kőszeg Ferenc, bölcsész, politikus, újságíró, szerkesztő, a Helsinki Bizottság volt elnöke most Csörögnek a zászlók címmel gyűjtötte össze az elmúlt húsz évben írt esszéit. Ő volt a Dobszerda vendége.

Egy sváb nyelvű faluban volt gyerek, ahol az emberek egymás közti kapcsolatát erősen meghatározta, ki milyen nyelven beszél. Úgy véli, talán ez indította el a lélektan és a nyelvészet határán álló tudomány, a kognitív pszichológia iránti érdeklődését, amely által az emberi megismerést kezdte kutatni, s hogy hogyan látjuk és hogyan képezzük le a világot. Pléh Csaba az MTA rendes tagja, a BME Kognitív Tudományi Tanszékének alapító egyetemi tanára, számos tudományos könyv szerzője a Covid idején elzárva a világtól úgy érezte, itt az ideje, hogy saját múltját is feldolgozza. Ahogy ő maga fogalmaz, „szubjektív, esszéisztikus tudománytörténetet” írt, amelyben gyerekkorát és a későbbi szakmai életútját is meghatározó embereket is megismerhetjük. Ő volt a dobszerda vendége.

Televíziós, majd rádiós szerkesztő, jónéhány idegen nyelv és a klasszikus zene irodalom mindentudója, hajdani média forradalmár, ma neves műfordító, többek között Günther Grass, Sebastian Haffner, Robert Menasse, David Schalko, és Lutz Seiler munkáit fordította németről magyarra. Legújabb témája a nácizmus idején elutasított, sőt elégetett irodalmi alkotások újra élesztése, mint például Erich Kästner nem rég újra felfedezett és eredeti formájában kiadott "Ebek harmincadja, Fabian egy moralista regénye”, amelynek magyar fordítója. J. Győri László volt a Dobszerda vendége.

Szinte nincs olyan magyar kortárs író, akivel ne készítette volna interjút, s nincs olyan számottevő irodalmi alkotás, amelyről ne írt volna kritikát. Legutóbb az “Egy teljes év” című sokszáz oldalas beszélgető könyve Nádas Péterrel készült, akit nagyon kevesek tudtak eddig ennyire őszinte, szinte minden titkot feltáró, ugyanakkor kritikus, olykor keményen szembenéző kérdések által szóra bírni. Neki ez is sikerült, ahogy legutóbb az év új jelentős regényének szerzőjével, Tompa Andreával az Élet és Irodalom hasábjain. A vérbeli szerkesztő, kérdező, kritikus és irodalomtudós, Károlyi Csaba volt a Dobszerda vendége, akivel ha néha van is vitatkoznivalónk, az biztos, hogy nagyon sokat segít eligazodni a magyar irodalom nagy tengerében.

A cannes-i filmfesztivál idei aranypálmával díjazott magyar animációs filmrendező, Buda Flóra Anna volt a Dobszerda vendége

"1956 szeptemberében az utcát, ahol általános iskolánk állt, Sztálin útnak nevezték, a népfelkelés napjaiban az elesett hősök tiszteletére megkapta a Magyar Hősök útja nevet, ezt az elnevezést azonban a népfelkelést ellenforradalomként megbélyegző kommunista rezsim nem fogadhatta el. Így az 1957 júliusában kiállított hetediket év végi bizonyítványomban ugyanennek az iskolának a címe már így szerepelt: Népköztársaság útja”- mesélte el köszönő beszédében Dalos György, Berlinben élő magyar író a nemrég neki ítélt Heinrich Mann díja átvételekor a Berlini Művészeti Akadémián. Dalos György volt a Dobszerda vendége, akit készülő regényéről is kérdeztünk, amelyben a Körülmetélés című egyik első kötetében megismert nagymamájával vitázik az ukrajnai háború kezdetén, és persze a héten zajló Artistic Freedom című konferencia is szóba került, amelyen előadást tart.

“Csak az lehet boldog, aki jó is” - így kezdi a Zsoltár című versciklusát, s azzal folytatja, hogy “az egyistenhit bevezetése óta kisebb és nagyobb istenek is arra kényszerültek idővel, hogy valami állást vállaljanak az egyetlen hatalmon maradónál.”  Korábbi köteteiben, a Csodaöregben, a Darázs tanításaiban, vagy a Heidegger, a postahivatalnok című verses regényében is olyan váratlan felvetéseket találunk, amelyek mélyen elgondolkodtatják az olvasót. Mint ahogy a Baltazár Színháznak írt darabjai. Például a legutolsó, az ukrán menekültek sorsáról szóló Segítség, segítek! Vörös István költő, prózaíró irodalomtörténész volt a Dobszerda vendége, aki  tud újat mondani Petőfiről, de József Attiláról is.

“A nemzet komolyabb dolog, minthogy a politikusokra bízzuk”- írja naplójegyzetei egyikében Végel László újvidéki regény- és drámaíró, esszéista, a vajdasági magyar kisebbség egyik legjelentősebb képviselője, akinek népszerű írásai magyarul és szerbül is megjelennek. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémián a napokban mondta el székfoglaló beszédét, belefoglalva egy Sinkó Ervinről szóló, a kisebbségi lét gyötrelmeiről írt monodrámáját is, amelyet Máté Gábor olvasott fel. Végel László volt a Dobszerda vendége, akivel a kétnyelvűségről, de a nyelv hatalmáról is beszélgettünk. Azt is megtudhattuk tőle, milyen nyelven álmodik.

A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia minden évben névadója, Széchenyi halálának évfordulóján egy-egy nemzetközileg elismert tudóst, vagy művészt kér fel, hogy tartson a “legnagyobb magyar” eszméihez méltó u.n. serlegbeszédet. Idén Karsai György klasszika-filológus, színháztörténész, irodalomtörténész, egyetemi tanár tartott a meg a Széchenyi emlékbeszédet "A hatalom természetrajza: Aiszkhülosz Leláncolt Prométheusz-a, avagy a tudni nem érdemes dolgok tudománya" címmel. Természetesen- ahogy a professzor minden ókor-történethez kötődő tevékenységéből, - ebből a rendkívül aktuális beszédből is egyértelműen kiderült, hogy a klasszika-filozófia éppenséggel a tudni nagyon is érdemes dolgok tudománya. Karsai György volt a Dobszerda vendége, akitől azt is megkérdeztük, mit tanulhatunk Medeától és Antigonétól.

"Végre egy olyan kötet,amiben rendes versek vannak.Végre olyan versek,amiket meg lehet érteni.Végre olyan könyv,amiben benne vana mindenség, én és te.Végre olyan versek,mint régen, amiket mégsemírhattak volna meg régen.” -   Írja a jelen költője a múlt költeményeiről, amelyeket ő maga válogatott a magyar költészet elmúlt századaiból. A József Attila-díjas magyar író, drámaíró, költő, festő, illusztrátor, Háy János volt a Dobszerda vendége.

Hetente többször úszik, legalább kétszer, háromszor színházba megy, gyakran moziba, még gyakrabban hangversenyre. Egy jó darab kedvéért ha kell, akár a világ végére is elautózik. Mindenkit ismer és mindenki ismeri. Nem csak azért mert jóval túl van a kilencvenen, hanem mert ma is vonzó, izgalmas, rendkívül sokat tudó és mindig mosolygó ember. Román Panni eredetileg tanár, néprajz kutató, gyűjtő. Egész életét nagy formátumú emberek társaként töltötte , közülük csak két fontos név: Román József esztéta, író és Mándy Iván író. Román Panni volt a Dobszerda vendége.

Megírta a Békéscsabai Napsugár Bábszínház, később a Szentendrei Kulturális Központ, majd a Krétakör Színház, most pedig a SZKÉNÉ történetét. A Műegyetemen 50 éve működő SZKÉNÉ-ről 50 alkotóval késztett interjúi teljes látképet nyújtanak a szabad művészi gondolkodás képviselőiről. A magyar színházi világ legfontosabb elemének a függetleneket tartja, akiknek egyre kegyetlenebb sors jut ebben az országban. A Szegedi Bölcsészkar összehasonlító irodalom tanszékének oktatója, a Revizor Online főszerkesztője, színi kritikus, és színházi portréiról jól ismert újságíró, Jászay Tamás volt a Dobszerda vendége, akit arról is megkérdeztünk, hogy mit tart igazi szabadságnak és függetlenségnek a színházi szcénában, s hogy szerinte mennyi esélye van az ilyen típusú gondolkodásnak a mai Magyarországon.

18 évvel ezelőtt költözött New Yorkba, ahol ő nyitotta meg és működtette nagy sikerrel a Magyar Házat. Az ott szervezett programok segítségével viszonylag rövid idő alatt sikerült a magyar kultúrát, annak legjelentősebb szereplőit bevezetni a new yorki közönség fontos színtereire. Évekig Salmon Rushdie munkatársaként egy nemzetközi irodalmi programot vezetett, ma ő a Brooklyn National Library kulturális alelnöke. Ezt megelőzően, de máig is sikeres magyar dokumentumfilmek dramaturgja, most épp a Nádas Péterről készült Saját erdő kötődik a nevéhez. Orsós László Jakab volt a Dobszerda vendége.

Nyelvész, újságíró, író, tolmács, forgatókönyv író, filmrendező, tanár, de mindenek előtt művész. Magyarországról indult, élt a Szovjetúnióban, az Egyesült Államokban, Kanadában, Berlinben, Finnországban, s most ismét Magyarországon. Sok rövidfilm készítője, amelyek közül néhányat komoly díjakkal jutalmaztak. Jelenleg Tarr Béla nemzetközi mesterkurzusának hallgatója. Első nagyjátékfilmjét a kanadai magyar roma bevándorlókról készíti, akik közül jó néhánnyal személyesen találkozott. Jakab Edit volt a Dobszerda vendége.

"Egy kicsit a főzéshez is hasonlít, úgy adagolom egy előadásba a különböző műfajokat, és érzelmeket, ahogy egy séf az alapanyagokat és a fűszereket” - mondja Duda Éva rendkívül népszerű koreográfus, aki legújabb előadásában Frida Kahlo festőművész életét és művészetét egy csodálatos álomvilág megjelenítésével állítja színpadra. De nemcsak a táncról és a Duda Éva Társulatról kérdeztük. Olyan családban él, amelynek tagjai tudatosan vállalják a közéletben való aktív részvételt. Ez is témája volt az adásnak.

"Zene, építészet, irodalom, tanítás - ezek köré csoportosul az életem. Csak akkor érzem magam szabadnak, ha ebben a négy megnyilvánulásomban nem akadályoz meg senki. Nem fogják le a kezem, amikor megpendítek egy húrt, nem kerül göröngy a tollam alá, nem ütköznek semmibe kimondott szavaim, akadály nélkül húzhatok végig egy vonalat” - vallja az Ybl Miklós-díjas, Pro Architectura - díjas és Ipari Formatervezési Nívódíjas építész, belsőépítész és muzsikus. Építészeti munkássága mellett elektroakusztikus zeneművek komponálásával foglalkozik, filmzenéket is szerez, performanszokban vesz részt, több helyen oktat. Mátrai Péter volt a vendég a Dobszerdában.

"Számomra ebben a figyelemzavaros korban az egyedül a művészeti alkotások, a film, a könyv vagy a színház képes szubverzív erővel hatni, s csak akkor, ha intenzív koncentrációt igényelnek a befogadótól, egyszóval nem adják magukat könnyen. És persze ott van még a radikális őszinteség és a politikai aktivizmus szférája. Mások és önmagunk kíméletlen szembesítése azzal, amiben élünk" - vallja a költő, a hajdani rapper, író, dramaturg,  műfordító, egyetemi oktató, s egyre sikeresebb színpadi szerző, Závada Péter, aki Petőfit is egészen  más megvilágításban szemléli, mint ahogy azt megszoktuk. Ő volt a Dobszerda vendége március 15-én.

A jövő héttől láthatjuk a Kojot négy lelke című magyar animációs filmet, amelynek egy furcsa, ravaszdi róka és egy gonosz farkas keveréke a címszereplője. Az egész estés, hagyományos eszközökkel készült rajzfilm indián mesékre és távoli népek teremtéstörténeteire épül, s arra próbál megoldást keresni és kínálni, hogy az ember és a természet hogyan kerülhetne újra harmóniába egymással. Hogy mennyire realista vágy ez, s hol húzódik az illúzió és a remény határa, erről is megkérdeztük a Dobszerdában, a Gauder Áron és Bereményi Géza által írt film producerét, Temple Rékát.

Az ötvenes évek közepén lelkész édesapját huszonkét év börtönre ítélte az akkori román politikai vezetés. Édesanyját pedig hét gyerekével együtt Erdélyen kívülre, egy Duna-Delta melletti lágerbe hurcolták, ahol az emberi szenvedés elképzelhetetlen módjaival kellett szembesülniük. A kitelepítés idején alig két éves legkisebb fiú, András megfogadta, úgy áll majd bosszút, hogy mindent megír, ha nagy lesz. Fogadalmát valóra váltotta. Igaz, csak néhány évtizeddel később, de megírta a család szenvedéseinek és csodával határos megmenekülésének  megrendítő történetét 821 rövid, biblikus  szakaszra bontva. Visky András, író, dramaturg, egyetemi tanár, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művészeti vezetője volt a Dobszerda vendége.

Falfúró, Roncsfilm, Kicsi, de nagyon erős, Goldberg variációk, Gengszterfilm, hosszú a sora azoknak a filmeknek, amelyek forgatásakor a kezében volt a kamera, sőt, amelyeket Szomjas Györggyel együtt ő is rendezett, de mindenképp ide sorolandó a Jancsó életmű néhány utolsó darabja, a Nekem lámpást adott a kezembe az Úr Pesten, Az utolsó vacsora az Arabs Szürkénél és az Anyád! A szúnyogok is. Grunwalsky Ferenc kapta idén a Filmkritikusok életmű díját, ahogyan nem sokkal ezelőtt a Zsigmond Vilmos operatőri életmű díjat is. Joggal, hiszen nélküle sokkal szegényebb lenne a magyar filmművészet, a filmoktatás, a filmtörténet. Ő volt a Dobszerda vendége.

Iskolateremtő és iskola alapító, táncos, koreográfus, tánc - és mozgás oktató, színész, dramaturg, és az egyik legnagyobb újrakezdő. Többször is úgy tűnt, feladja, aztán valahogy mindig úgy alakult, hogy sikerült magasabb szintre lépnie abból, amit kénytelen volt elengedni. Angelus Iván a legendás Orfeo Együttesben, majd a Stúdió K-ban színészként indult. Később a mozgás, a tánc vált élete központjává. Ő alapította a Budapesti Tánc Akadémiát, amely mára már cirkuszi menedzsmentet, oktatási struktúrát, kortárstánc pedagógiát is felvett oktatási listájára. Ugyanolyan sokoldalú az iskola, mint az alapítója. Angelus Iván volt a Dobszerda vendége.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy a Dunaszaurusz című dokumentumfilmje indította a rendszerváltást. Be is tiltották. A kilencvenes években aztán sorra készítette a legégetőbb témákról szóló, mellbevágóan őszinte dokumentumfilmjeit. Akkor még igényt tartott rá a közmédia, amely vevő volt a kritikus hangra is. A kétezres években már egyre kevesebb eséllyel indult neki egy-egy komolyabb tényfeltáró alkotásnak, hisz nem sok esély látszott ezek közzétételére. 2010-től kezdve pedig gyakorlatilag megszűnt a valódi közmédia fogalma, így nem talált más lehetőséget, mint a derekára szíjazott tartóeszközre szerelt kameráját fél kezéhez igazítva a naponta súlyosbodó magyarországi közállapotokat folyamatosan dokumentálni. A szó legszebb értelmében lett ő a legalaposabb krónikás. Csillag Ádám megérdemelten kapta a Budapesti Nemzetközi Dokumentum Filmfesztivál életmű díját. Ő volt a Dobszerda vendége.

Vérbeli magyar tanár, vérbeli rádiós, vérbeli filmkritikus, kiváló műsorszerkesztő, remek főnök, kiváló ember. Aki ismerte, csak jót tudott mondani róla. A magyar kultúra iránti figyelme, nyitottsága, objektív ítélőképessége sokat segített a hajdan létező Magyar Rádió hallgatóinak, később a hajdani 168 Óra című lap olvasóinak, de barátainak, munkatársainak, humorát nagyra értékelő környezetének a szó legszebb értelmében vett polgári látásmód elsajátításában. Bölcs István sajnos már nem lehet beszélgetőpartnerem a Dobszerdában, ahogy pedig még néhány hete terveztem, de barátai, kollégái, volt tanítványai közül sokakat megkérek, hogy hangosan emlékezzenek rá. Így tehát mégiscsak ő lesz a Dobszerda vendége.  Megszólalók: Farkas Zoltán, Szénási Sándor, Mélykuti Ilona, Bolgár György, Gömöri György, Pomogáts Béla, Berényi Judit , Pohl Pálma és Lajtay Péter

A Dobszerda vendége Snétberger Ferenc, gitárművész volt. A nyolcvanas évek elején egy német hangszerkiállításon a Fészek Klubban odamerészkedett a gitárokhoz és az egyik gyönyörű hangszeren játszani kezdett. Pillanatokon belül odalépett hozzá Babos Gyula, az akkori legjobb magyar dzsesszgitár művész és az ismeretlen fiútól azt kérdezte, nem akarna-e felvételizni a konziba, gitár szakra. Azonnal fel is vették. Így indult az útja a világhír felé. Ma Berlinben él, s amellett, hogy világhírű gitárművész, a roma holokauszt emlékére dalt is szerzett, saját együttesével a világot járja, és nem csak a saját gitárművészetére lehet büszke, hanem a most már 12 éve sikeresen működő Snétberger Zenei Tehetség Központra is, amely sok sok rendkívül hátrányos helyzetű tehetséges roma fiatalt segített zenetudása kiteljesedéséhez.